Nyár végéig ingyenes a New Yorker archívuma, megmutatjuk az öt kedvenc sztorinkat

.konyvesblog. | 2014. július 24. |

A New Yorker dizájnja megújult, és ennek örömére a magazin néhány napja ingyenesen elérhetővé tette az archívumát, ami praktikusan azt jelenti, hogy a 2007 óta feltöltött cikkeket már az új dizájnnal, nagyobb fotókkal lehet letölteni vagy böngészni az oldalon. A nyáron további régebbi cikkeket is folyamatosan elérhetővé tesznek, emellett a szerkesztők abban bíznak, hogy az olvasók is javaslatot tesznek majd a kedvenceikre, így azokat is közzéteszik majd. A New Yorker archívuma igazi aranybánya, és aki az irodalmi vagy közéleti ínyencségekre fogékony, nyár végig tobzódhat a jobbnál jobb riportok, novellák és interjúk között. A későbbiekben azok az olvasók, akik nem rendelkeznek előfizetéssel, korlátozott hozzáféréssel olvasgathatják majd a cikkeket; ez hasonló lesz ahhoz, ahogy a New York Times csinálja, azaz az előfizetés nélküli olvasók egy adott hónapban bizonyos számú cikket nyithatnak meg az oldalon, azon felül pedig fizetniük kell.

De hol kezdjük az olvasást? Nehéz ügy, de ajánlunk öt szuper cikket, és kommentekben várjuk a ti kedvenceiteket, javaslataitokat!

Két szenvedélye, az írás és a futás között von párhuzamot Murakami Haruki abban az esszéjében (The Running Novelist), amely 2008 júniusában jelent meg a magazin hasábjain. A japán író elkötelezett maratonista, a témának azóta könyvet is szentelt (Miről beszélek, amikor futásról beszélek?), amely tavaly megjelent magyarul is. A cikkből sok más mellett kiderül, hogy amikor Murakaminak nincs kedve futni, akkor mindig emlékeztetnie kell magát, milyen szerencsés fickó, hogy az írásból élhet, és nem kell zsúfolt vonaton zötyögnie mindennap a munkába, majd unalmas értekezleteken ücsörögnie. "Ehhez képest egy órát futni a környéken nem is nagy dolog, nemigaz?"

A hazai könyvkiadás egyik rejtélye, hogy a kiadók miért nem csaptak még le a varázslatos Zadie Smith-re (eddig két regénye jelent meg mindössze magyarul, a legutóbbi 2007-ben). Ezt a hiányt pótolandó választottuk ki Embassy of Cambodia című írását 2013-ból, melynek hőse egy elefántcsontparti nő, aki egy vagyonos pakisztáni család alkalmazásában áll Londonban. A sztori nagyon hamar megjelent könyv alakjában is (alig 69 oldalt tett ki), a hangoskönyv változatban pedig az írónő tolmácsolásában hallgathatjuk meg Fatou történetét.

A rövid műfaj irodalmi nagymestere Alice Munro, tavaly a a svéd királyi akadémia az irodalmi Nobellal ismerte el életművét. Amundsen című 2012-es novellájában egy fiatal tanárnő és egy orvos szerelméről, majd kihűlő kapcsolatáról mesél, finoman, érzékenyen, pontosan. Junot Díaz a 2012-es The Cheater’s Guide to Love című írásában egy olyan férfi bőrébe bújt, aki folyamatosan csalja a barátnőit, így azt a lányt is, akiről mindenki más azt gondolja, hogy az Igazi az életében.

Az ötödik cikk (The Duke in his Domain) egy igazi irodalom- és filmtörténeti csemege: Truman Capote az ötvenes évek közepén azt a megbízást kapta a New Yorkertől, hogy készítsen interjút a feltörekvő filmcsillaggal, Marlon Brandóval, aki ez időtájt a Szajonara című filmet forgatta Japánban. Az eredmény egy megkapó és őszinte portré lett, melyben Brando bokszról, buddhizmusról és állítólagos lehallgatásokról is beszélt. Az írás 1957-ben jelent meg a New Yorker hasábjain, teljes terjedelmében itt olvasható.