Neil Gaiman és a napokban elhunyt Terry Pratchett nagyon jó barátok voltak, erről korábban már mi is írtunk hosszabban, Gaiman viszont most egy San Franciscó-i rendezvényen is megemlékezett szerzőtársáról, amiről felvétel is készült (lásd fent). A Michael Chabonnal folytatott beszélgetésen például Gaiman kitért rá, hogyan kezdtek el együtt dolgozni az Elveszett próféciákon, amely alapvetően az ő ötlete volt, és Pratchett ajánlotta fel, hogy szívesen beszállna a könyv megírásába. "Olyan volt, mintha Michelangelo rád csörögne, hogy volna-e kedved közösen mennyezetet festeni" - emlékezett vissza Gaiman.
Az író kiemelte, hogy személy szerint rendkívül nagyra becsülte Pratchettet azért a döntéséért, hogy nyíltan beszélt az Alzheimer-kórról. "Itt van valaki, aki nagyon keményen hajtott azért, hogy komolyan vegyék, és rádöbbentse az embereket arra, hogy fantasy-ba ágyazva lehet komoly regényt írni egy lapos világról, amely olyan elefántok hátán nyugszik, melyeket egy, az űrön keresztüllebegő óriásteknős tart meg, és ez mégis valódi regény lehet. És ő megcsinálta" - hangsúlyozta Gaiman, aki hozzátette azt is, hogy Pratchett komoly kritikai figyelemben részesült, azzal azonban, hogy nyíltan beszélt a betegségéről, azt kockáztatta, hogy elveszítheti azt. Pratchett azonban kiállt a világ elé, és nyíltan beszélt arról is, hogy míg az elmúlt harminc évben a rák elleni harcban óriási fejlődést értek el, ezzel összehasonlítva az Alzheimer-kutatásra fillérek jutottak. Emellett Pratchett nyíltan beszélt arról is, hogy ha tehetné, akkor maga döntene arról, hogy mikor szeretne meghalni, de mivel Nagy-Britannia tiltja a kegyes halál gyakorlását, ezért inkább úgy döntött, ha mást nem tehet, akkor legalább az emberek figyelmét szeretné felhívni rá.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, mi történt a két íróval az Elveszett próféciák San Franciscó-i promó-körútján. Gaiman most felidézett egy másik esetet is. Eszerint nagyjából egy éve éppen autóban ült, amikor Pratchett felhívta, és közölte vele, éppen az önéletrajzát írja, és van egy dolog, amire nem emlékszik, segítene-e neki. Gaiman teljesen meghatódott, és persze azonnal igent mondott. Pratchett felidézte, hogy 1990 februárjában New Yorkban turnéztak az Elveszett próféciákkal. Egy rádióműsorban interjúvolták meg őket, de nagyon hamar kiderült, hogy a rádiósnak fogalma sincs a könyvről. A két író erre elkezdte szívatni, amit mindenki észrevett a stúdióban, csak épp a kérdező nem. "Emlékszel, kisétáltunk a rádióból, végigsétáltunk az utcán, és a Shoehorn with Teeth-et énekeltük a They Might Be Giants-tól" - mondta Pratchett, majd hozzátette: "Nem emlékszel, a Negyvenedik, Negyvenegyedik vagy a Negyvenkettedik utca volt az?" Mire Gaiman ezen a ponton kifakadt: "Neked van rohadt Alzheimered, én nem tudom!"
"Én így akarok emlékezni Terry-re" - közölte a közönség nevetésétől kísérve Neil Gaiman.
Forrás: Guardian, adweek.com
