Ne vidd ágyba a mobilod!

Valamikor éjfél és egy között lefekszem aludni, még csipog a telefonon a csetüzenet, még ránézek az éjszakai kosáreredményekre, pár tweeten átszalad a szemem, végül még egyszer ránézek az emailjeimre. Ez nemcsak számomra, hanem sokunk számára egy átlagos lefekvés: a munka és magánélet között végleg elmosódott a határ, a telefonom az irodám, és így napi 24 órában jelen vagyok. Arianna Huffington Az alvás forradalma címmel írt könyvet, amiben az alvás státuszszimbólum, mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy annyit aludjon, amennyi elég lenne. Ha röviden összefoglalhatom: az alváshiány a dohányzásnál is rosszabb.

Arianna Huffington: Az alvás forradalma - Változtasd meg az életet akár egyetlen éjszaka alatt, Geopen Kiadó, Budapest, 2016, 344 oldal, 3990 HUF

 

A görög Arianna Huffington 2005-ben alapította a később nemcsak Amerikában, hanem világviszonylatban is fontos, Pulitzer-díjas online újságját, a Huffington Postot, amit 2011-ben 315 millió dollárért adott el az AOL-nak. 2007-ben az alváshiánytól összeesett, ekkor kezdett el az egészségével, a teljesítőképességével és az alvással foglalkozni. A munkát körülvevő mítosz szerint az alvás nem fontos, sokkal többet lehet és kell dolgozni: gondoljunk csak "az idő pénz" szállóigére. Az ipari forradalom vette el tőlünk az alvást, mert minél többet kell dolgozni, annál kevesebbet lehet aludni. Még több munka, még kevesebb alvás, egyre több betegség, depresszió, szorongás. A látszat szerint a több munka nagyobb hatékonyságot és termelést is jelent, de a könyvben bemutatott kutatások ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A jobb munkához és élethez több és jobb alvás szükséges. A baj az, és talán ez Huffington alváskampányának a lényege, hogy az alvás szerepét és fontosságát nem szabad alábecsülni. Az alvás hiánya viszont mindenre kihat az életünkben: rosszabbul dolgozunk, depressziósabbak leszünk, a társas kapcsolatainkra is kevésbé figyelünk.

Arianna Huffington mindenkit alvásra biztat

Huffington felépítette és eladta az óriásira nőtt médiabirodalmát, majd az alvás evangelistája lett. Az lett az életcélja, hogy megtanítsa az embereket aludni, de legalábbis vegyék komolyan az alvást. Dolgozunk-dolgozunk, és a munka végén sem szakadunk le az emailünkről, a Twitter, Facebook, Instagram, Tumblr böngészéséről, éjjel kettőkor is mennek a csetek haverokkal és munkatársakkal, teljesen megszűnt a választóvonal a munka és a magánélet között. Én például észrevettem, hogy lefekvés után is van még mindig van valami, amire rá kell nézni. Például simán belecsúszom random NBA-meccsekbe, más a paplan alatti 9gagezésre esküszik. Ezzel nemcsak az a baj, hogy kitolódik a valódi pihenés megkezdésének ideje, de ebben a médiazajban valójában kikapcsolni sem tudunk. És ezt Huffington a saját életén tapasztalta, viszont mivel majdnem ráment az egészsége, ezért változtatni akart. A változtatás az ilyen nagy formátumú embereknél két dologgal jár: 1., rögtön mások életét is igyekezne megváltoztatni, ami nem is olyan nehéz, ha valakit ennyien olvasnak, követnek, 2., bizniszt csinál belőle. Huffington egy olyan problémát sajátított ki, ami annyira általánosnak tűnik, hogy nehéz megragadni: mindenki sejti a saját bioritmusán, mennyivel jobban, kreatívabban, hatékonyabban vagy jobb hangulatban tudna dolgozni, vagy egyszerűen csak élni, ha némi időt szánna az alvásra is. Még sem változtatunk, ezért nem csoda, ha Huffington alvásforradalmat hirdetett: ő volt a pilotprojekt, ami olyan jól működött, hogy kiterjesztette az egész világra. Aludjatok okosan!

2010-ben a TED-en beszélt arról, hogy az embernek ki kell hoznia a legtöbbet az alvásból, és mindezt úgy tette, hogy véletlenül se az jusson az eszünkbe, hogy a lustálkodás mellett kampányol. Egy interjúban azt mondta, hogy ez az életünk központi része és kapu az álmainkhoz. Vagyis ha eleget és jó minőségben alszunk, akkor hatékonyabbak, stresszmentesebbek leszünk, így megvalósíthatjuk az álmainkat. Ő saját egészségi állapota miatt kénytelen volt változtatni, és ezt most az egész világon gyakorolja. Pedig tényleg marha egyszerűen hangzik, hogy az alvás nemcsak az agyműködésünkre, hanem hangulatunkra és érzelmi intelligenciánkra is hat.

Az alvás hiánya és minősége lett a Huffington-univerzumban a legfőbb rossz, ami érthető, ha fáradtak vagyunk, képtelenek vagyunk megfelelően teljesíteni, sőt az életünket is gajra vágjuk. Elég érdekes statisztikát idéz a szerző, hogy bizonyítsa, az alváshiány miatt nemcsak az egyes személyek, hanem a gazdaság is rosszabbul teljesít. Huffington azt javasolja, hogy a hálószobába semmilyen elektronikus cuccot ne vigyünk, az ipadet és telefont ne az ágy mellett töltsük, bátran szakadjunk le az online világról. Tényleg nem normális, hogy az éjszaka közepén ránézek, hogy áll egy random kosármeccs.

Ő egyébként ezeket javasolja:

Az alvás forradalma című könyve egyszerre életmódtanácsadó és menedzser-tankönyv, amennyiben egyszerre foglalkozik életünk jobbá tételével és megmentésével, valamint céljaink, sikereink elérésével. Egy sor adatot felsorakoztatva érvel amellett, hogy hiába dolgozunk többet az alvás rovására, valójában nem vagyunk se hatékonyabbak, se eredményesebbek. Évekkel ezelőtt még úgy tartották, napi nyolc órát kell aludni a fizikai és mentális jólétünkhöz, de a statisztikák azt mutatják, hogy a világ nagyvárosaiban csak 5-6,5 órát alszanak az emberek. Az amerikai felmérések szerint legjobban a fehér, jómódú nők alszanak, és bizony van különbség a fehér és fekete emberek alvásidejében, előbbi 6,85 órát, utóbbi 6,05 órát tölt az ágyban, aminek elsődleges magyarázata a szociális helyzet. Ön mennyit alszik?

Ráadásul Huffington úgy számol, hogy legalább 30 perc szükséges, hogy felkészüljünk az alvásra a napi pörgés után. Egyébként Oprah Winfreynek adott interjúban megerősíti, hogy az alvás ügyét tartja az új dohányzásnak! Huffington azt jósolja, hogy az alvás a következő években rendkívül fontos téma lesz, és egy biztosan állítható, ő mindent megtesz azért, hogy így is legyen.