Nádas Péterrel készült az év futós interjúja!

Nádas Péterrel készült az év futós interjúja!

Valuska László | 2016. szeptember 29. |

Fotó: Valuska Gábor

A Hévízről már többször írtunk, az egyik legizgalmasabb irodalmi folyóirat, szórakoztató, minőségi és iszonyú színes is. A legfrissebb számban Nádas Pétert a futásról kérdezik, de válaszai nemcsak a futást helyezik új értelmezési keretbe, hanem az írót is sokkal jobban megismerhetjük, megérthetjük. Mielőtt lefutotta volna a gombosszegi középtávot, Szegő János, a Magvető szerkesztője Nádas Péterrel beszélgetett, főleg a futásról, vagyis irodalomról, asszociációról, az ember működéséről. Figyelem, Murakami Haruki elbújhat a sarokban!

Azt mondjuk sejtettem, hogy Nádas nem szeret versenyezni se magával, se másokkal ("A mai napig zsákutcának látom a versenysportokat, tragikus zsákutcának"), nem szereti a csapatsportokat ("Engem a csapatszellem nem lelkesít. Zavart az ordítozás, a közös őrjöngés".), de azt nem gondoltam, hogy a focival akkor hagyott fel végleg, amikor egyszer tökön rúgták ("Ahhoz fogható fájdalmat csak akkor éreztem később, amikor átlyukadt a gyomrom."). Nádas elárulja, hogy a Párhuzamos történeteket nem bírta volna végigírni, ha nem fut rendszeresen. 

Az interjúból az is kiderül, mennyire más Kisorosziban futni, mint Gombosszegen, a Városligetben vagy Párizsban: Nádas úgy érzékeli a körülötte lévő világot, mint nagyon kevesen, de ez az érzékenység és figyelem még a futásra is kiterjed. Az etióp futókat szereti nézni, szurkolni nem tud, a szépség érdekli. Ha már a szépség szóba került: egyszer egy teheneit hajtó idős asszony utána kiáltott, hogy szép a lába, majd egy picit később kiment a bokája, mert elveszítette a koncentrációját, hiszen a néni miatt egy pillanatra kívülről látta magát.

Nem tudunk elmenni az interjú mellett szó nélkül, ezért pár pontban összesűrítettük, a teljes beszélgetést keressék a Hévíz legfrissebb, dupla számában.

Amiket megtudtunk a nádasi futásról:

  • anyja a Vasas tornásza volt, később edzője, ő tanította eleinte futni
  • "Nekem a hosszabb táv volt az esetem, a tájfutás. Ez ugyanis meditáció, s a versengésnél közelebb áll az alkatomhoz"
  • "az ember nem a lábával, hanem a lélegzetével fut"
  • "Egyre kellett vigyázni, hajnalban vagy éjszaka fusson az ember, ne lássák. Ne nézzék bolondnak"
  • "Egyszerűen nem érdekel a teljesítmény"
  • "Nyolctól huszonnyolc kilométerig futkároztam"
  • "Ha nem írtam volna mindig is, ami nem igényel a futásnál kisebb energiát és koncentrációt, akkor minden bizonnyal a maratoni táv lett volna a műfajom"
  • "A percepció az ösztönösre áll át, hiszen az egész szervezet a légzéshez és a lépéshez, pontosabban e kettő koordinációjához igazodik. A koncentráció azzal van elfoglalva, hogy a kettőnek milyen egymáshoz a viszonya, figyeli, kedvező-e"
  • "A repetíciót és monotóniát szeretem mint zenét, de nem szeretem, ha bennem működik. Nem szeretem a tudatnak ezt a beakadását, ezt a rögzült figyelmet, mert nemcsak a gondolkodásnak, hanem a futásnak se jó, görcsössé teszi az izomzatot"
  • "a futáshoz kapcsolódó képzetek (...), nem igazán csapnak át képzeletbe"
  • "A fantázia futás közben nem működik. (...) Te magad is egy anyaggá válsz, ruganyosan a földhöz tapadsz és elrugaszkodsz, de abban biztos lehetsz, hogy repülni nem fogsz. Praktikusan a terep állapotához vagy kötve"
  • "Nekem az a benyomásom hogy a futás antierotikus művelet"
  • "A futás során a levegő anyagába ütközöl, és ugyanabból az anyagból táplálkozol"