Mo Jen szerint azok, akik azt vetik a szemére, hogy túl közel áll a pekingi rezsimhez, csak irigylik tőle a Nobel-díjat.
Írói nevéhez méltón („nem beszél”), Mo Jen szinte soha nem ad interjút. Most azonban kivételt tett a német Spiegel riporterével, és a tavaly irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író több kényes kérdésre is válaszolt, nem cáfolva ugyanakkor az eddig róla kialakult képet.
Az interjúban Mo Jen egyebek között elmondta, hogy nem szeret politikai nyilatkozatokba bocsátkozni, megítélése szerint azonban a politikai nézetei eléggé világosak; ehhez csak el kell olvasni a könyveit. Mo Jen nem találta ellentmondásosnak, hogy miközben a kommunista párt tagja, könyveiben élesen bírálja a párt tisztviselőit. „Többször hangsúlyoztam, hogy az emberek, nem pedig a párt nevében írok. Megvetem a korrupt tisztviselőket” – tette hozzá.
Azokra a bírálatokra válaszul, melyek szerint az állam szolgálatában állna, és nem tart kellő távolságot a rezsimtől, az író úgy vélte, bírálójából csak az irigység szól, és indokolatlannak nevezte a személyét ért kritikát. Liao Jivu ellenzéki író például azt vetette Mo szemére, hogy versben vett védelmébe egy kegyvesztett pártvezetőt, Mo Jen ugyanakkor azt állítja, hogy a szóban forgó vers valójában szatíra. Mindehhez hozzátette, hogy amióta megkapta a Nobel-díjat, bírálói nagyítóval keresik a hibákat, és mindent megtesznek, hogy eltorzítsák a versei értelmét.
A Mo Jen életéről szóló írások rendre kitérnek arra, hogy a tavalyi Nobel-díjas egyike volt annak a száz írónak, akik kézzel írták le Mao Ce-tung beszédét, ami később egy emlékkönyvben is megjelent. Mo Jen szerint az ötlet egy régi barátja, egy kiadó szerkesztőjének fejéből pattant ki, ő pedig – adott magyarázatot döntésére az író – elég hiú volt, hogy élve a lehetőséggel felvágjon a kalligráfiájával.
Mo Jent több támadás érte amiatt is, hogy hazájában alelnöki tisztséget tölt be az írószövetségben. Szerinte azonban csak tiszteletbeli címről van szó, és a Nobel-díj előtt ezt senki sem vetette a szemére. „Vannak, akik azt gondolják, hogy a Nobelt csak olyan emberek kaphatják, akik a kormánnyal szemben állnak” – vetette fel Mo Jen, hozzátéve: nem azért kellene irodalmi Nobelt adni, amit az irodalomban elért valaki?
Az íróval szemben többen kifogásolták azt is, hogy Mo, miközben lehetősége lett volna rá, nem emelte fel a szavát az üldözött vagy bebörtönzött kínai másként gondolkodók érdekében. Mao erre a felvetésre azt mondta, hogy már reményét fejezte ki, hogy (a 2010. évi Nobel-békedíjas) Liu Hsziao-po a lehető leghamarabb visszanyeri a szabadságát. Mo Jen szerint azonban ezen nyilatkozata után is arra kényszerítették, hogy újra meg újra állást foglaljon az ügyben.
