Tegye fel a kezét, aki vett már meg egy könyvet csak azért, mert egy számára fontos író ajánlotta interjúban, könyvbemutatón. Az összes kezünk a levegőben, ezért arra gondoltunk, hogy új rovatot indítunk, amelyben írók, költők ajánlják a legemlékezetesebb (viszonylag friss) olvasmányukat. Totth Benedek után Kemény Zsófi választott könyvet.
Miranda July: Az első rosszfiú
Fordította: Krusovszky Dénes, Európa Könyvkiadó, 2017, 352 oldal, 2796 HUF
A könyvet (még The First Bad Man-formában) kábé egy éve a nővérem adta a kezembe (mire jó egy nővér?), azzal, hogy tessék, ez van most a nagyvilágban. Így kell írni. Ilyen érzékenyen, ugyanakkor karcosan, ugyanakkor viccesen, ugyanakkor minden szabályt teljes lelki nyugalommal áthágva. Ha a következő regényem már nem lett volna készen szinte abban a formában, amiben egy évvel később megjelent, kétségbeestem volna, mert épp ezt akartam csinálni, épp így, de persze sokkal több hibával sikerült csak, és a világhír sem látszik a jobb fölső sarokban. Azt hittem, kitaláltam valami újat, erre tessék, egy Miranda July nevű csaj beelőz.
Miranda July regénye egy olyan kapcsolatról szól, aminek nincs neve. Annyira bonyolult (mondjuk a cselekmény során folyamatosan változik is), hogy erre nem volt érdemes a nyelvnek egy szót elvesztegetni, de az irodalomnak egy regényt nyerni igen. Ráadásul ez a kapcsolat két alapjaiban (majdnem) heteroszexuális nő között épül fel, akik még csak rokoni viszonyban sincsenek egymással. Csak ott találják magukat egy helyzetben, szinte véletlenül. És egyszerűen csak nem tudnak nem tudomást venni a másik jelenlétéről. Míg aztán már semmi más nem fér bele az életükbe, csak a másik jelenlétének folyamatos érzékelése. Míg aztán olyan dolgokra ragadtatják magukat, amiket a szürke realitásban nyilván soha senki nem tenne meg. Úgy csúszik át a könyv az abszurdba, hogy nem vesszük észre. Vagyis nem is átcsúszik, hanem ide-oda csúszkál. Csodálatosan szórakoztató.
Hamar rájöttem, hogy azon kívül, hogy mi van ebben a regényben, és az hogyan van megírva, nekem egy még erősebb tanulsággal is szolgál: Miranda July ugyanis nemcsak ír, hanem rendez is, sőt, játszik is (főleg a saját) filmjeiben. Vagyis nem marad a kaptafánál. Azt csinálja a témáival, és úgy, amit akar, és abban a műfajban, amiben neki tetszik. Valószínűleg ő is sokat kapott érte a fejére.
Érdekes, hogy a könyv másodszori olvasásra, immár Az első rosszfiú címmel sokkal jobban tetszett, mint először. Sokkal gazdagabbnak és viccesebbnek találtam a szöveget. Talán azért, mert a regény fordítója, Krusovszky Dénes pöttyet jobban tud nálam angolul. (Kemény Zsófi)
