Milyen volt Virginia Woolf gyerekkorában?

.konyvesblog. | 2019. január 30. |

gyerekvirginia1.jpg

Kép forrása

Virginia Woolfot ismerjük mint a modern angol irodalom meghatározó alakját és mint érzékeny, depresszióval küzdő írót. Azt is tudjuk róla, hogy nem volt felhőtlen a gyerekkora, mindössze 13 éves volt, amikor váratlanul elveszítette édesanyját: ekkor volt első idegösszeomlása. De hogy a tragédia előtt milyen volt a család, amelyben nevelkedett, és hogy milyen volt ő gyerekként, arról kevés szó esik. Többnyire csak annyit említenek erről az időszakról, hogy irodalmi légkörben nőtt fel, és hogy nem járt iskolába, hanem nevelői, illetve szülei tanították. Most mutatunk pár érdekességet a kisgyerek Virginiáról.

  •  Elég későn tanult meg beszélni. Hároméves koráig nem is nagyon tudott egész mondatokat mondani. Viszont amikor végre beszélni kezdett, kiderült, hogy neki van a legélesebb nyelve a családban, és átvette a mesemondó szerepét is.
  • Quentin Bell azt írja az életrajzában (Virginia Woolf: A Biography), hogy Virginia gyerekként kiszámíthatatlan volt és kissé különc, ráadásul eléggé hajlamos volt baleseteket okozni. A felnőttek sokszor kinevették azokért a dolgokért, amiket mondott vagy csinált. Volt például egy incidens a Kensington Gardenben, amit előszeretettel emlegettek: elvesztette a bugyiját, és ezért bevonult egy bokorba, majd, hogy felhívja magára a figyelmet, elkezdte énekelni a The Last Rose of Summer című dalt.
  • Az ilyen és ehhez hasonló balszerencsés esetek miatt kecskének kezdték gúnyolni. A becenév aztán évekig rajta ragadt. Később a testvéreinek írt leveleket gyakran írta alá úgy mint Billy vagy Billy Goat. De voltak más becenevei is, például ezek: Goat, Goatus Esq, Il Giotto, Sparroy és Wallaby. Néha pedig egyszerűen Janetnek hívta magát.
  • Nem volt átlagos gyerek más szempontból sem. Kiabálás és verekedés helyett inkább úgy idegesítette a testvérét, Vanessát, hogy végighúzta a körmeit a falon. De később, amikor megtanulta használni a nyelvét is, nővére még rosszabbul járt: „szentnek” csúfolta, ami aztán szegényen rajta is ragadt. De nem csak szavakkal fejezte ki a neheztelését, a hangulata valahogy kihatott az egész környezetére.
  • Az életrajzában Hermione Lee úgy jellemzi őt, hogy nagyon versengő és játékos alkat volt.  Emellett rendkívül gyors, ingerlékeny és ravasz is. Hatéves korában például már nagyon jó krikettjátékos volt.
  • Már egészen kiskorától kezdve ideges és nyugtalan volt a természete, de nagyon fogékony volt mindenre. Éjszakánként sokszor félt és a külvilágtól is eléggé tartott. Például nem mert átkelni az úttesten és az is frusztrálta, ha valaki ránézett.
  • Bár elég erős gyerek volt, amikor 1888-ban elkapta a szamárköhögést, nagyon nehezen gyógyult meg. A betegség eléggé megváltoztatta, ezután gyakran merült a gondolataiba, sokkal elmélázóbb lett. Testvére, Vanessa azt írta, hogy ezután soha többé nem volt már az a kövérkés és rózsás arcú gyerek, aki korábban volt.

Forrás: Lithub

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.