Milyen verset szavalnak a Csillagok között-ben?

Valuska László | 2014. november 11. |

 

Megnéztük az őrülten epikus Csillagok között című Christopher Nolan-filmet, ami egyszerre hasonlít egy középiskolai fizikaórára és tűnik szuper űreposznak. A filmben fontos szerepet kap egy Dylan Thomas-vers, amit Michael Caine mond el, és később még háromszor hangzik el. Caine alakítja az öreg tudóst, aki a világ pusztulása közben egy titkos NASA-bázison azon dolgozik, hogy kimenekítse az emberiséget egy másik bolygóra.

Nagyon szuggesztíven mondja a színész a verset. A magyar trailer szinkronjának készítői teljesen máshogy fordították le Thomas versét (itt egyébként arról írnak, hogy a Veszélyes kölykökben is így hangzott el a vers).

A filmben is a trailerhez hasonlóan hangzik el a vers? - kérdezem azoktól, akik magyar szinkronnal látták.

Itt az előzetes:

Az előzetes versének leirata a Wurlitzer mikroblogon:


Ne szelíden támadd a közelgő éjt

Nap végén haraggal tombol vénséged

Izzó dühvel űzd el a haldokló fényt

 

Nagy László fordításában ilyen:

Csöndben ne lépj az éjszakába át 

Csöndben ne lépj az éjszakába át,

Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.

Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

 

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,

Mert nem volt villám-cikázó ajak,

Csöndben nem lép az éjszakába át.

 

A jó, ki hullámüttön jajt kiált,

Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,

Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

 

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,

S ím késve eszmél: csupa kín a nap,

Csöndben nem lép az éjszakába árt.

 

A zord tudja, bár verje vaksiság,

Hogy lehet meteor-szemű ki vak,

Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

 

Apám, míg lábad bús oromra hág,

Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.

Csöndben ne lépj az éjszakába át,

Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Az eredeti pedig ilyen: 

Do not go gentle into that good night
Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.

Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieved it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, bless, me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.