Fotó: Valuska Gábor
Életének 86. évében meghalt Csoóri Sándor, - ahogy a 85. születésnapjáról szóló tudósításunkban írtuk - a "költő, akinek verseit már akkor megismerjük, amikor még az ábécét sem tudjuk rendesen végigmondani, és akinek történelmi közérzetet javító, kisebbségekért aggódó, szabadságot váró lírájára tisztelői szerint manapság is nagy szükség van. A népi-nemzeti ellenzék egyik leghangosabb szószólója, aki részt vett az MDF megalapításában, aki a Magyarok Világszövetségének elnökeként kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását, és aki a kétezres évek közepén igaznak tartott barátokat veszített el megmásíthatatlan nemek és igenek miatt."
Csoóri sosem választotta el magát a megélt sorstól, és ehhez a sorshoz a szándékolt, vagy kikényszerített csöndek is hozzátartoztak. A magány elől a versekbe menekült, műveire, filmjeire és közéleti jelenlétére is a dinamika volt jellemző. Élete fordulatai történelmi sorfordulók is voltak, a háború, a Rákosi-éra, ’56, a kádárizmus, de Gróh úgy véli, ezeket talán könnyebb volt elviselni, mint a következő éveket, főleg 2004. december 5-ét, az elrabolt hitek napját. Csoóri minden történelmi mélypont ellenére sarkcsillaggá lett, aki igazságként csak a teljes igazságot fogadja el, aki nemcsak remekműveket teremt, de tartást is ad, és aki a szabadság ragályát terjeszti - hiszen csak a szabad ember mondhat igazat.
- mondta róla 85. születésnapján Gróh Gáspár irodalomtörténész.
Sipos István dokumentumfilmje Csoóriról 2005-ből
A kormány Csoóri Sándort a saját halottjának tekinti, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye:
Csoóri Sándor életében a nemzet lelkiismerete volt, most, halálában ennek az élő lelkiismeretnek kettős felelősségét hagyta ránk: végiggondolni az ő gondolatait és végigmenni az ő keskeny útján.
Csoóri Sándor halálában ott a magyarok gyásza és ott a magyarok hálája az egyszeriért, a megismételhetetlenért, ott az elmúlt keserves történelmi kor vége, és ott a reményekkel s küzdelmekkel is teli új kor kezdete is. Legyen erőnk és kitartásunk búcsúzni az embertől s vállalni az életművet.
