Ha evett már titokban könyvtárban, akkor menjen el, szabaduljon fel, vegye vissza a könyvtárosoktól mindazt, amit annak idején elvettek öntől! A héten nyitott meg a Könyvbár étterem, ami minden héten valamilyen könyv köré szervezi a konyháját. Mit evett Regős Bendegúz, akinek cipőpertlijét is feltálalták? Kolbászt, gulyáslevest, krumplit és mákos tésztát. Kihelyezett szerkesztőségi ülés a Könyvbár és étteremben.
Először titkon abban reménykedtem, hogy merengő bölcsészek indítanak konyhát a Dob utcában, mert a könyvtár büféje mindig olyan hely, mint a házibulikban a konyha: ott történnek a dolgok. Ennek egyik egyszerű oka, hogy két dologért tud egy könyvtáros embert ölni: ha meghallja, hogy tévés pingpong-közvetítéseknél hangosabban beszélgetnek az olvasóteremben, illetve ha valaki az asztal alól rendszeresen előveszi az alufóliába csavart rántott húsos szendvicset. Utálják, egyébként jogosan, mert engem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár irodalmi olvasójában az vitt padlóra a téli vizsgaidőszakban a 19. századi magyar irodalom tanulmányozása közben, hogy az egyik lány mézeskalács illatú parfümmel fújta be magát. A teremben mindenki kiakadt, nekem a nyálelválasztásomat indította be.
Miért Könyvbár? Mert minden szakács szeret olvasni, és egy egész koncepciót kidolgoztak erre: minden héten egy könyv tematikájára építik fel a menüsort, és telepakolták könyvekkel az éttermet, így van miből válogatni evés mellé. Persze a poénos alapkoncepció mellett rendes ételsoruk van, de az most minket nem izgatott. Nemcsak a tematikában jelenik meg a könyv, de a sztori miatt még egy cipőfűzőt is belefőztek a levesbe, sőt annyira figyelmesek, hogy a hely Rukkola Happontként is működik (vagyis ide lehet hozni a könyveket a cserékhez).
A heti tematika Rideg Sándor Indul a bakterház című 1943-as regénye köré épült fel. Bátor vállalásnak tűnt elsőre, mert többen látták, mint olvasták a történetet, és a külföldi vendégeknek sem kedvezett: fél órája ültünk bent, amikor jött három külföldi lány, akiknek nagyon tetszett a hely, kérdezték, hogy mit lehet enni. Az üzletvezető a lehetetlent kísérelte meg szerintem, elmagyarázni az Indul a bakterházat angolul. Szerintem nem is próbálta meg, de ha a jövő héten jönnek, akkor már A szürke ötven árnyalata lesz a téma, illetve minden héten más. Azt tudtuk meg, hogy egy évre előre már megtervezték a menüt.
"A sok könyv miatt majdnem olyan, mint otthon, csak nem kell felállnom a kanapéról, ha akarok még egy kis édességet" - foglalta össze Eni gasztroriporter a megérkezés élményét.
Ernest Hemingway, Charles Bukowski vagy Herman Koch műveiből szívesen látnék menüt, ahogy Émile Zola Párizs gyomra vagy Bret Easton Ellis Amerikai psycho című regényéből is. Mi még hasonlókról beszélgettünk, amikor már megkaptuk a friss kiflit és pogácsát tartalmazó welcome falatokat.
"A welcome borkorcsolyákkal abszolút korrumpálható vagyok, ráadásul rögtön olyan érzése lesz az embernek, mintha csak vendégségbe vagy a haverokhoz menne, és miközben arra vár, hogy elkészüljön a főfogás, vígan teleeszi magát egy csomó szénhidráttal. Itt szerencsére ez az eset nem állt fenn, a minivajhoz kapott pogácsa tényleg csak harapnivaló volt, a kifli viszont szerintem az egyik legfinomabb, amit ebben a műfajban valaha ettem" - emlékezett vissza a tényfeltáró újságíró kérdésére válaszolva Orsi újságíró.
Én csak kicsit voltam szigorúbb, mert a kolbásztál nem jött be annyira, kétféle kenyeret kaptam, ami tök jó, viszont amikor vajat kértem, akkor egy óriási tányéron kihoztak négy miniatűr vajszobrot, aminek csak az egyik problémája, hogy utána nem fértem el az asztalon, a másik, hogy viccesen modoros.
Az egész ebéd csúcsa, az egyébként nem túl különleges, ám finomnak értékelt lencsegulyás-leves volt. A levesbe a lencse és a virsli mellett cipőpertlit adtak. Regős Bendegúz cipőfűzőjét tényleg elkészítették, ami egy Könyvbár nevű helytől szerény figyelmesség. Én valamiért nem tudom elfogadni a virslit a levesben, ami itt egy olyan bug, ami feature - mondaná a programozó, vagyis a hagyományokra támaszkodva találtak ki saját, egyébként ötletes koncepciót. Mindig a hagyománnyal van a baj!
A sűrű burgonyafőzelék babérlevéllel névtől én annyira megijedtem, hogy majdnem nem kértem a menüben főételt, rá is kérdeztem, miben különbözik egy jó krumplifőzeléktől? Semmiben, mert ez is jó, sőt a feltétként kapott marhapörkölt csodálatos volt.
Desszertnek Ebenguba volt, ami mégiscsak mákos gubát takar, és bár a közmondásra utal, valójában az ébenhez közelít a jelentése. Imádtam, bár tényleg iszonyú folyékony volt a vaníliasodó, de azon lehet javítani, mert a lényeg, hogy nem egy pudingot kaptunk.
A végén 5440 Ft-ot fizettünk, ami az A és B menüt jelentette: előbbi kettő, utóbbi három szabadon válaszható ételt jelentett. Én a B-t ettem, egész napra megvoltam vele.
Eni így összegzett:
"Az ötlet szuper, a gasztropápák valószínűleg minden ételbe bele tudnának kötni, de én csak abba tudtam, hogy nem volt elég sűrű a vaníliasodó, bár erre még Varga Mihály is azt mondaná, hogy egyedi ízlésbeli probléma (á la Tesco). Mázas tányért utoljára a dédmamám szobájának falán láttam, de még sosem találkoztam senkivel, aki rendeltetésszerűen használta volna. Várom, hogy mit kezdenek a kicsit nagyobb kihívást jelentő könyvekkel, pl. A Legyek Ura, vagy a Micimackó, mert a hely arra alkalmatlan, hogy szabadtűzön süssünk megnyúzatlan vaddisznót, a répát és a mézet pedig egyelőre csak répatortaként tudom elképzelni. Drukkolok nekik".
Orsi pedig így:
"A levesbe látatlanul gyufatésztát vizionáltam, és kicsit csalódott is voltam az elsőre szembeötlő répa-virsli dominanciától. Az íze azonban szuper volt, épp annyi lencsével, ami még nem rontotta el az összhatást. Végül meglett a cipőpertli is, de a séf poénját nem lőném le egyből. A virsli helyett, a füstölt hús mellé elbírt volna ez a leves karakteresebb húsbetétet is, de alapvetően nagyon jó párosítás volt az utána következő gubával, ami úgy volt jó, ahogy, csak a sodó lehetne kicsit sűrűbb és kicsit édesebb legközelebb. Mert szerintem biztosan lesz legközelebb."
A meglepő tény: tényleg sikerült egy hangulatos könyvtárbelsőt megcsinálniuk, bár én kifejezetten sajnálom, hogy a belső teret nem választja el több könyvespolc is. Sajnos így hasznosabb és okosabb, de a könyvtárhoz valahogy hozzátartozik a polcok közötti bújócska. A zene eléggé Petőfi Rádió, de szerencsére nem túl hangos, bár amíg ebédeltünk, körbeért a cédé, úgyhogy kellene egy hosszabb tracklist, esetleg szólhatna egy menő webrádió.
A hetente változó, könyvközpontú menük mellett van hagyományos étlap is, van rajta gomolyasajt salátaágyon, ha ez érdekel valakit. A Könyvbár és étteremnek mi nagyon szurkolunk: egy jó poénra éttermet alapítani becsülendő dolog, jól végigcsinálni meg óriási feladat, fogunk menni máskor is, mert nagyon szórakoztató ötlet ez a tematizálás.
INFO:
Könyvbár
Dob utca 45.
Nyitva: 11-01
