A Nobel-díj bizottságának bejelentése után nem sokkal a jelenleg New Yorkban tartózkodó és a Princetonon tanító Mario Vargas Llosa sajtótájékoztatót tartott. Beszélt többek között arról, hogy érte a bejelentés, beszélt a latin-amerikai irodalom és a politika összefonódásáról, az e-könyvekhez és a technológiai újításokhoz fűződő viszonyáról, valamint arról, hogy szerinte Latin-Amerika a legjobb úton halad a demokratikus fejlődés irányában.
“Természetesen nagyon hálás vagyok a Svéd Akadémiának az elismerésért, hatalmas meglepetés volt, nem számítottam rá” - mondta. “Nem mondtak semmi mást a telefonban, csak annyit, hogy én kaptam az idei irodalmi Nobel-díjat. Nem volt semmi magyarázat és ami azt illeti, nem is kértem, hogy megmagyarázzák. Ennyi épp elég volt.”
Vargas Llosa szerint idén nemcsak egy szerzőt díjazott az akadémia, hanem egy nyelvet is, a spanyol nyelvet, egy olyan energikus, kreatív és modern nyelvet, amely legalább ötszáz millió, , különböző tradíciókkal, meggyőződésekkel és eszmékkel rendelkező embert köt össze a világon. Egy olyan nyelvet díjaztak, amely rendkívül fontos szerepet játszik a mai kor emberének kultúrájában. A Nobel-díj most újra felhívta a figyelmet a latin-amerikai irodalom fontosságára, arra, hogy a latin-amerikai jelző utóbbi évtizedekben földrajzi meghatározóból kulturális meghatározóvá is előrelépett.
“A latin-amerikai irodalom, fiatal koromban, mikor írni kezdtem, gyakorlatilag teljesen ignorálva volt, csak az utóbbi évtizedekben nyílt meg a világ számára. Amikor először látogattam el Európába és az Egyesült Államokba, Latin-Amerikáról egy erősen szterotipizált kép élt az emberekben. Egy olyan vidéknek képzelték, ahol csak diktátorok és forradalmárok élnek és ahol csak katasztrófák történnek. Mára azért az emberek tudják, hogy Latin-Amerikában művészek, zenészek, festők, filozófusok és regényírók is vannak.”
Vargas Llosa arra a kérdésre, hogy mennyire tartja fontosnak a politikai szerepvállalást, hosszan válaszolt: “Író, de egyben polgár is vagyok, vannak irodalmi és esztétikai elveim, de ugyanígy van politikai és civil véleményem is, és fontos számomra, hogy mind a két oldalon kifejezhessem magam. Alapvetően írónak tartom magam, mégis azt gondolom, hogy morális kötelességünk, hogy politikai véleményünk is legyen és ezt a véleményünket ki is fejezzük a világ felé. Mindenkinek részt kellene vennie a társadalmi és politikai diskurzusban. Mindig is keményen felléptem mindenfajta diktatúra ellen, legyen az jobb- vagy baloldali. A demokrácia és a liberális erők védelme a legfontosabb számomra, de nem tudom, hogy ezek az eszmék hogyan ágyazódnak bele az irodalmi műveimbe. Az műveimben a politikai tartalom számomra mindig is másodlagos volt, hiszen az irodalom a politikánál sokkal nagyobb szeletét mutatja be a világnak.
Azzal együtt a latin-amerikai irodalom nagyon mélyen átitatódott a politikával. A társadalomban még számos olyan alapvető dolog nincs kiteljesítve és megoldva - gondolok itt a szabadságra, a megbízható és stabil hatóságok meglétére, a tolerancia és a sokszínűség elfogadására - hogy nagyon nehéz egy latin-amerikai író számára kikerülni, hogy ne írjon a politikáról és ezekről az amúgy nem csupán politikai, hanem fontos társadalmi és morális problémákról. Az irodalom az életről szól, a politikát pedig nem lehet kivonni ebből, még ha az nagyon sok esetben undorító és mocskos tud lenni.”
A politikai szerepvállalást érintve Vargas Llosa kitért Latin-Amerikai jövőjére is. Vargas Llosa szerint jó irányba haladnak a dolgok, egy olyan demokratikus irányba, amelyet ha követnek, sikeresen felzárkózhatnak a fejlett világhoz. “Az erőszak mítosza, amely a múltban oly erősen meghatározta Latin-Amerikát, összeomlóban van és a latin-amerikai országok egyre inkább konszenzusra jutnak rengeteg kérdésben, amelynek köszönhetően ezek a demokráciák nemsokára virágzásnak indulhatnak.”
Arra kérdésre, hogy mennyiben változtatja meg az életét a Nobel-díj, Vargas Llosa szellemes választ ad: “Életem utolsó napjáig írni fogok, nem hiszem, hogy bármit változtatni fog a Nobel-díj ezen, vagy a stílusomon és témáimon. Ezek mind a személyiségem egy nagyon mély és intim rétegéből jönnek. Azt hiszem a Nobel-díj csak a mindennapjaimban hoz majd változást. Nem szoktam hozzá, hogy ennyien érdeklődjenek irántam. Azt hittem, hogy a napjaim meglehetősen csöndesek és nyugodtak lesznek itt az Egyesült Államokban, nem olyanok, mint Limában vagy Madridban. De most a Svéd Akadémia miatt megváltoztak a dolgok, tiszta őrültek háza lesz ezentúl.
Végezetül a friss Nobel-díjasnak is feltették azt a kérdést, amelyet manapság egyetlen fontos író sem kerülhet, el, azaz, hogy mit szól az e-könyvek megállíthatatlannak tűnő fejlődéséhez. Mario Vargas Llosa szerint az e-könyvek elterjedése elkerülhetetlen, de nem tudja, hogy örüljön-e neki. Mindenesetre nem tud nem tudomást venni róla. “Számomra a könyv, mindig a papírkönyvet fogja jelenteni, de tudom, ez nem lesz mindig így. Azt remélem, hogy az új technológia nem fog tartalmi egyszerűsödést is magával hozni, azaz a könyvek továbbra is igen fontos és alapvető kérdésekről és problémákról fognak szólni. Csak rajtunk múlik, hogy megvédjük, megtartjuk-e olyannak az irodalmat, amilyen eddig is volt és nem engedjük, hogy a technológia lerombolja mindazt, amit az irodalom felépített és amely a civilizáció gyökerét jelentette. De egyelőre mindenki számára rejtély, hogy mi fog történni az irodalommal és a többi művészettel az új technológiák elterjedésével” - mondta.
