Lehane-ért és regényeiért is kapkod Hollywood

.konyvesblog. | 2013. május 22. |

Dennis Lehane május elején vehette át a legjobb bűnügyi regényért járó Edgar-díjat. A Huffington Post ebből az alkalomból (is) interjút készített vele, amelyben a filmfeldolgozásokról, a kisemmizettekkel szembeni megértéséről és a bostoni robbantásokról is mesélt.

Live by Night című gengszterdrámájával Dennis Lehane vihette haza május elején a legjobb bűnügyi regénynek járó Edgar-díjat. A regény népszerűségét jól mutatja, hogy a Warner Bros. már le is csapott rá, és Ben Affleck hathatós közreműködésével filmet készít belőle (állítólag Affleck írja a forgatókönyvet, ő rendezi, és még a főszerepet is magára tervezi osztani).

Amikor azonban arról faggatják, hogy miért bírják a filmkészítők ennyire a könyveit, Lehane egy nem tudommal válaszol. Szerinte ő a regényeivel nem találja fel a spanyolviaszt, hiszen ezeket a történeteket valamilyen formában, más tálalásban már láthattuk. „Az egyetlen, amire felfigyeltem, hogy a jelek szerint olyan karaktereket írok, melyeket a színészek szeretnek eljátszani. A könyveimen alapuló forgatókönyvek nagyszerű színészeket vonzanak, a nagyszerű színészek pedig más nagyszerű színészeket vonzanak”, véli, hozzátéve egyúttal azt is, hogy ebből a szempontból nagyon szerencsésnek érzi magát.

Lehane egyébként már ebben a miliőben is kipróbálhatta magát, hiszen néhány éve a Drót című sorozat néhány epizódját ő írhatta, a közelmúltban pedig az HBO „kreatív konzultánsi” és írói minőségében is leszerződtette a Gengszterkorzó negyedik évadához. Amikor a két írói munka közötti különbségről faggatják, Lehane rámutat, hogy a regényeknél az írónak be kell vezetnie az olvasót az adott jelenetbe, és fáradságos munkával kell felfestenie azt, amit a forgatókönyvben néhány szóval elintéz. Forgatókönyvet tehát sokkal könnyebb írni, a könyveknél azonban azok erősségei és gyengéi is mind az íróhoz, és egyedül hozzá tartoznak.

A bűnözői elmék megértését firtató kérdésre válaszul, Lehane kifejtette, hogy akiket ő megért, azok inkább a kisemmizettek, a társadalom perifériájára szorult és gyakran elfelejtett munkásosztálybeli emberek. Ez valószínűleg abból ered, hogy ő is ilyen családban nőtt fel: az apjának „öt éhes szájat kellett etetnie”, jelzálog volt a házukon, a munkaadója pedig teljesen kifacsarta őt. Lehane szerint ez a függőségi viszony, illetve az ebből eredő félelem az, amelyet egy vagyonos ember nem nagyon ismerhet.

Lehane Bostonban született és nevelkedett, de azt mondja, hogy a közelmúltbeli robbantás nem fogja megváltoztatni a város lakóit. Szerinte, amit „ezek az idióták” csináltak, az nem sokban különbözik az előző évszázad anarchista merényleteitől. Lenin a terrorizmus céljaként a rettegés elterjesztését nevezte meg, de Lehane szerint Bostonban az első robbanást követően az emberek elkezdtek rohanni a helyszín felé, hogy segíteni tudjanak a sérülteken, ebben a pillanatban pedig a merénylők terve csődöt mondott. A bostoniakat megrendítette az eset, de nem félemlítette meg. „Soha nem voltam büszkébb arra, hogy abból a városból származom, mint azon a héten”, tette hozzá.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Hányszor kell kórházba kerülni ahhoz, hogy komolyan vegyék egy nő panaszait?

Elinor Cleghorn bátran, olykor brutálisan meséli el a nők gyógyításának történetet az ókortól egészen napjainkig, miközben esettanulmányokon keresztül igencsak szomorú kép rajzolódik ki arról, hogyan hagyták a férfiak évszázadokon keresztül szenvedni a nőket.