Forrás: NBC
Mindig is kíváncsi voltál arra, hogyan születtek meg a Jóbarátok karakterei, illetve kik és hogyan írták meg az epizódokat? Akkor most jó hírünk van: hamarosan megjelenik egy könyv, amely alapos betekintést enged a sorozat kulisszatitkaiba és abba, hogyan dolgoztak a forgatókönyvírók, akiknek egy egész televíziós korszakot meghatároztak az ötleteik. Saul Austerlitz Generation Friends – An Inside Look at the Show That Defined a Television Era című könyve angolul szeptember 17-től lesz elérhető, de a Vulture már most közzétett egy hosszabb részletet belőle, néhány régi fotóval együtt. Ez alapján összeszedtünk tíz érdekességet arról, hogyan születtek meg a Jóbarátok egyes jelenetei.
1. Amikor David Crane, a sorozat egyik producere belépett az írók szobájába a szétjegyzetelt forgatókönyvvel és azt mondta, hogy „rendben, sok jó ötlet van itt”, akkor mindenki tudta, hogy újra kell írni az egészet.
2. Miután az első évadhoz felvették a forgatókönyvírókat, a producerek beszédet tartottak nekik: „ Ez egy olyan show, amiben mindennek olyan viccesnek kell lennie, amennyire csak lehetséges.” Később hatalmas lett a verseny az írók közt, hogy a lehető legjobb poénokat találják ki.
3. A show érzelmi gerincét Marta Kaufmann és David Crane adta meg, a karakterek sorsát többnyire ők tervezték meg az egyes évadokra, majd a forgatókönyvíró stábra támaszkodtak, hogy ők fellazítsák mindezt humorral.
4. A Jóbarátok íróinak szobája egyszerre volt partihelyszín és börtöncella. Mindannyian élvezték a kiváltságos helyzetet, hogy egy olyan sorozat megírásában vehetnek részt mint a Jóbarátok, de elképesztő mennyiségű munkát kellett beletenniük. Volt, hogy a műszak 24 órás volt. Az írók szobájában nem voltak kompromisszumok. Közepes poént nem fogadtak el. A hét utolsó munkanapját csak úgy hívták „Fraturday” , mert gyakran nem volt vége szombat reggelig.
5. A Jóbarátok-stílust a Seinfeld-modellből vették, ami azt jelentette, hogy mindig volt egy A, B és C cselekmény (pl.: Carol terhes, Monica a szüleinek főz, Rachel elveszti az eljegyzési gyűrűjét). A kihívás az volt, hogy egymásba fonják a különálló történeteket és az egész együtt is kiadjon egy ívet. Egy évad 24 részből állt, és mindegyiknek kellett legyen bevezetése és lezárása, ahogy mindegyikben meg kellett legyenek az ütős poénok és az érzelmes pillanatok is. Előfordult, hogy egy teljesen kitalált cselekménysort is kidobtak a próbák vagy a forgatás során. Az íróknak ilyenkor nagy nyomás alatt, teljes összhangban kellett dolgozniuk.
<
6. Kaufmann és Crane nem kialakult koncepciókat kerestek, amit közvetlenül a forgatókönyvbe lehet illeszteni, hanem szívesen merítettek az írók javaslataiból. Összedolgozták a legjobb ötleteket és poénokat. És ha nem találtak olyat, amit tetszett nekik, tovább kerestek. A tapasztalat hiánya bónusz volt, nem hátrány. Preferálták a fiatal szerzőket, akik nem voltak tisztában azzal, hogy a televízióban mit hogyan szoktak csinálni.
7. Matt LeBlanc gyakran odament az írókhoz és megkérdezte egy-egy igazán jó poénról – amiket ő csak bombáknak hívott – , hogy ki írta. Ő és Matthew Perry ki voltak éhezve ezekre a „bombákra”, mert imádták, amikor a forgatókönyv lehetőséget adott nekik arra, hogy szétröhögtessék a közönséget.
8. Amikor az első évadra kitalálták Paolo karakterét (akivel Rachel jött össze), akkor az egyik író, Jeff Greenstein nagyon dühös volt, mert azt gondolta, az olasz szerető figurája túl elcsépelt és ebben a sorozatban kerülni kell az ilyen középszerű szereplőket. Sokáig gondolkodtak, hogy valami mást találjanak ki helyette, de végül maradt Paolo.
9. Az írás folyamata során a csapat nagyon intenzíven együttműködött. Az írókat ugyan megkérték, hogy a forgatókönyvek első változatait készítsék el, de a munka 98%-a mégis a közös szobában zajlott. Sokszor egy ötlethez szinte mindannyian hozzátették a magukét. Így született meg például Phoebe Büdös macska című dala is, mindenki hozzátett egy sort.
10. Az íróknak és a szereplőknek is szorosan együtt kellett dolgozniuk azért, hogy a poénok a lehető legjobban süljenek el. Ez egyszerre volt katartikus és rémisztő a csapat számára, mert a Jóbarátok karakterei nagyon erősen kötődtek a forgatókönyvírókhoz, és mindahhoz, ami az ő életükben zajlott. Mind leástak a múltjukba és előbányászták azt, ami a sorozat számára használható volt. A saját andekdotáikat aztán kibővítették, átalakították, eltúlozták, hogy viccesebbek legyenek. Ilyen saját történetből született meg például Ross bőrnadrágjának sztorija is. Míg az átlagember általában magába temeti az életének kínos pillanatait, addig egy sitcom írója épp ezekből él.
A teljes szöveg ITT olvasható. A szerző, Saul Austerlitz a popkultúra kutatója. Könyvéhez a Jóbarátok számos alkotójával készített interjút. David Crane és Marta Kaufmann mellett például James Burrows rendezővel és számos forgatókönyvíróval is beszélgetett, így elképesztően sok izgalmas háttérsztorit lehet majd megtudni a kötetből. A Generation Friends Amerikában a sorozat bemutatójának 25. évfordulójára jelenik meg, szeptember 17-én.
