Sima tesztelésnek indult ez a cikk: alapvetően arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire működnek a klasszikus történetek a digitális térben, segíti-e az olvasásgyakorlást a más által felolvasott szöveg, és egy nagyobb halmazból melyek lesznek a leggyakrabban lehívott történetek? Néhány hete ugyanis már forgalomban van, illetve letölthető a BOOKR Kids meseapplikáció, amely alkalmas arra, hogy egy gyerek akár a szülőjével, akár egymaga mesét hallgasson vagy olvasson. Egy már önállóan is olvasni tudó nyolcéves kislánnyal próbáltuk ki az applikációt, és az igazat megvallva, volt olyan pillanat, ami minket is meglepett.
Már csak azért is fontos volt, hogy egy gyerekkel teszteljünk, mert előre tudni lehetett, hogy úgyis lesz olyan apróság, vizualizáció, funkció, bármi plusz, ami a felnőttnek elkerülheti a figyelmét, a gyerek felhasználónak azonban rögtön szemet szúr. Mondjuk, hogy este az applikáció hátteréül szolgáló gyerekszoba azúrkék ablaka elsötétül, és feljönnek a csillagok. Felnőtt szemmel elég banális, nem? Egy gyereknél mégis piros pont. Az ilyen apróságok pedig elegendőek ahhoz, hogy egy gyereknek elnyerjék a rokonszenvét. Maga a felület egyébként könnyen kezelhető: az olvasó a mesetárból választhatja ki a mesét, a letöltött sztori pedig a saját polcán jelenik meg. A könyveket életkor, nyelv és kategória szerint lehet szűrni, utóbbiak között olyan címkék vannak, mint „klasszikusok”, „mesék elalváshoz”, vagy „már tudok olvasni”. Minden szövegnél adott egy nehézségi fok, ami az olvasást tanuló vagy gyakorló gyerekeknél hasznos lehet.
A meséket olyan színészek tolmácsolásában hallgathatjuk meg, mint Gyabronka József, Venczel Vera, Kálid Artúr (és sokan mások). A hangosan elhangzó szöveg a kiemeléseknek köszönhetően egy olvasni tudó kisiskolásnak könnyen követhető; aki még csak most tanul olvasni, annak érdemes kikapcsolni az automatikus lapozást, így több idő jut a szöveg elolvasására.
Miután a BOOKR a Móra Kiadó együttműködésével fejlesztette ki az applikációt, így a mesetárban is főként mórás könyvek jelennek meg, köztük olyan klasszikusok, mint A kis herceg vagy a Vuk, az újabbak közül pedig megtalálható a Pimpáré és Vakvarjúcska vagy a Gondri gazdát keres. Összesen negyven mese van fent, angolul kettő, az egyik Lázár Ervin Focijának fordítása, és Janikovszky Évától a Kire ütött ez a gyerek angolul. Néhány kiadványban van színező is.
Szülőként az egyik nagy meglepetés az volt, ahogyan a gyerek rávetette magát a klasszikusokra: a könyvespolcról hónapok óta nem emelte le például A három nyulat, itt pedig az elsők között töltötte le. Ennél is nagyobb meglepetés volt viszont, hogy az elárvult kisróka nagyon szeretett, de tényleg unásig ismert története máskor soha, itt viszont könnyekig meghatotta a nyolcévest. Ha másért nem, már ezért az élményért mindenképp megérte újraolvasni a Vukot. Azt is jó volt látni, hogy Reich Károly vagy Réber László klasszikus illusztrációi milyen jól működtek a szöveget kísérő animációként. Volt azonban olyan is, hogy az illusztráció kitakart egy-két sort, és előfordult, hogy a felolvasott mese nem mindig volt szinkronban a szöveggel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy-két szónyi eltérés volt csupán, de egy olvasni tanuló vagy az olvasást gyakorló gyereket az olvasás folyamatában az ilyen apróságok is megakaszthatják.
A nyolcéves ítélete szerint a program azért jó, mert „sok verset és mesét ismerhetünk meg, és ha le akarsz tölteni egy mesét, akkor azt gyorsan le lehet”. Azt már szülőként teszem hozzá, hogy tényleg segíthet az olvasás gyakorlásában, és ki is egészítheti a rendszeres meseolvasást – még ha kiváltani nagy eséllyel nem is fogja és tudja. A cél azonban nyilvánvalóan nem is ez volt.
