Péterfy Gergely 2016-ban írt egy novellát Muhammad Bekzhanovról, aki a világ egyik leghosszabb ideje bebörtönzött újságíróinak egyike volt. Bekzhanovot egy betiltott üzbég ellenzéki újság szerkesztőjeként tartóztatták le és kínozták meg 1999-ben, amíg az elszenvedett kínzások hatására be nem vallotta nem létező államellenes bűneit. A Gyapotdemokrácia című novella a Tíz igaz történet 2. antológiában jelent meg, melynek megvásárlásával az Amnesty International Magyarország munkáját támogatták az olvasók. A kötetben tíz kortárs magyar író dolgozott fel tíz emberi jogi jogsértést.
Úgy élni, hogy másnak se fájjon
Ha „minden Egész" el is törött, jó tudni, hogy sokan próbálnak tenni a borzalom ellen, és nem feltétlenül reménytelen szélmalomharcról van szó. A Libri Kiadó és az Amnesty International Magyarország a Tíz igaz történet című könyvvel kívánja felhívni a figyelmet mások szenvedésére. A kötetet kedd este mutatták be a Katona József Színházban.
Péterfy a Facebookon arról posztolt, hogy levelet kapott az Amnesty Internationaltől, akik a tájékoztatták, hogy Bekzhanov 17 év után kiszabadult az üzbég börtönpokolból, majd így zárta a bejegyzését: „ha csak egy milliomod részem van a kiszabadulásában, nem éltem hiába”.
Gyapotdemokrácia
Üzbegisztán szép ország. Kisoroszitól, ahol lakom, a Google Maps szerint két nap és 11 óra autóútra van, gyalogosan negyven nap, 4942 kilométer. A Nagy Szovjetunió egykor az egész országot gyapottermelésre fogta, a gyapotföldek öntözéséhez kiszárították az Araltavat. Az országot megkaparintó oligarchák maradtak a gyapotnál, megszokták a hosszú évtizedek alatt, talán meg is szerették, mint téeszelnök a nagybirtokot. Az üzbég címeren gyapot- és búzakoszorú ölel körül egy birodalmi turult.
