Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Agave Könyvek, 448 oldal, 2013, 2784 Ft
C+
Első mondat: A kormányzó háttal állt nekem, kezét összefonta a háta mögött, és tisztán láttam, hogy a jobb kézfeje remeg.
Mire átvették a hatalmat az ország felett, a nyilasoknak máris volt egy vésztervük arra az esetre, ha nem tudnák megállítani a szovjetek előrenyomulását. Szét akarták vágni a Szent Koronát, hogy annak egy-egy darabjával szökjenek meg a vezetők, és az ékszer későbbi összeillesztésével külföldön legitimálják emigráns kormányukat. Hogy a koronát biztonságban tudják a barbár szándéktól, a koronaőrök elásták azt, és nem is került elő újra, amíg az amerikai csapatok a háború végén meg nem érkeztek az országba. Kondor Vilmos, a Budapest-sorozat írója e valós események köré építette történelmi kalandregényét, főszerepben egy Wertheimer Miklós nevű fiktív fiatal tiszttel, Horthy szárnysegédjével, aki azt a megbízást kapja, hogy menekítse ki a koronát Magyarországról.
Az érdekes, de csúnyán túlírt könyv Horthy fiának elrablásával, a kiugrási kísérlet kudarcával indul, és nagyrészt a nyilasok hatalomátvételének zavaros és félelmetes napjaiban játszódik, ahogy Miklós a Szent Koronával és egy titkos olajlelőhelyet felfedezett, és ezért a németek célkeresztjébe került geológus lányával igyekszik kifelé Magyarországról (a főhős és a lány kapcsolatát a tipikus, de szépen megvalósított szeretem-utálom pingpong jellemzi).
Ahogy az Kondortól ezen a ponton, öt, többségében remek (az arány 3:2) Gordon-könyv és egy novelláskötet után bőven elvárható, a korabeli hangulat megteremtésében tűpontos munkát végzett. Ami a helyszíneket illeti, kifejezetten jót tett neki, hogy kimozdította a cselekményt Budapestről, már csak azért is, mert a túlrészletezett „városnéző” leírások, amik olykor hajlamosak voltak megakasztani történetének folyását (ez alól igazán csak az első regény volt kivétel), itt szerencsésen háttérbe szorultak.
A korhangulatnak egyébként sem ez az elsődleges eleme, hanem a bizonytalanságnak, a bizalmatlanságnak, a félelemnek és a kilátástalanságnak az a légköre, amit a fanatikus nyilasokkal, a megszálló németekkel és a közeledő szovjetekkel terhelt politikai elmebaj ereget magából. Kondor jó érzéssel kapja el ezt a zeitgeistot, és állítja vele szembe a Gordon Zsigmondnál sokkal aktívabb és forrófejűbb főhősét, aki egy idő után már meg sem próbálja megérteni ezt a kaotikus közeget, csak jó katonaként, becsülettel, ököllel, fegyverrel, kicsit lassú, de józan ésszel, akármivel megy előre, akkor is, ha fal állja az útját, akkor is, ha beledöglik.
A karakter egyszerűsége és a történelmi szituáció őrülete remek kombináció, de sajnos Kondornak súlyos problémái akadnak azzal, hogy mindezt kellő tempóval támogassa meg. 440 oldalával A másik szárnysegéd messze a szerző legterjedelmesebb műve, amit az egyébként egyszerű és többnyire kiszámítható „A pontból B pontba, onnan pedig C pontba menekülünk” jellegű sztori nem indokol. Az író túl sokszor állítja le a cselekményt lényegtelen apróságok, körülményesen megfogalmazott sztorizgatások, anekdoták, mellékvágányok miatt, túl sokszor beszél „félre”, sokkal többször, mint a Gordon-könyvekben, pedig kalandregény lévén (ráadásul egy forrófejű ifjúval a főszerepben), A másik szárnysegédnek pont lendületesebben kellene haladnia, mint azoknak. Egy idő után már a folyamatos filmes és ponyvaregényes utalások is fárasztóak, főleg azok kliséinek állandó felemlegetései és Miklós általi, a realizmust izzadságszagúan sulykoló elvetései („kedvenc westernhősöm most ezt meg ezt tenné, de az lehetetlen, mert ez a való világ”). A könyvet átitatja az a helyenként kifejezetten kínos érzés, hogy egy idős ember nagyon fiatalosan akar mesélni, és nagyon nem sikerül neki.
Így végül hiába érkeznek a műfaj megkövetelte üldözések, tűzharcok, árulások és robbanások, azok túl sporadikusan vannak szétszórva ahhoz, hogy képesek legyenek folyamatosan fenntartani a feszültséget, és akkor azt még nem is említettem, hogy Miklós küldetésének vége után Kondornak jó 80 oldal kell, hogy szálakat varrjon el, és miérteket magyarázzon meg. Érdekes téma és remek karakterek ide vagy oda, A másik szárnysegédből borzalmasan hiányzik a feszesség.
