Fotó: Kékes Szaffi
Március 31-én este ellepték a belvárost a kis térképpel és füzetkével közlekedő, összevissza rohangáló irodalomkedvelők. Az Irodalom Éjszakáján 22 különleges helyszínen, 22 színész olvasott fel 22 különböző országból származó szerző műveiből. A Prágában nagy népszerűségnek örvendő eseményt sikerrel rendezték meg Budapesten is.
Nagy izgalommal vetettem bele magam a pesti éjszakába. Már otthon kinéztem, hogy melyik helyszínekre szeretnék eljutni, de persze az este nem egészen úgy alakult, ahogy azt előre elterveztem. Sőt, rögtön az első helyszínen elő kellett vennem a spontaneitásomat. Íme az általam bejárt útvonal, mely persze csak egy a sok lehetséges közül.
1. megálló: Svájc – „Fáj a hasad? Pukiznod kell? Előttem nyugodtan, az anyád vagyok. ”
A Petőfi Irodalmi Múzeumnál már bőven hét óra előtt hosszú sor kígyózott. Amikor elkezdték beengedni az embereket, hamar ki is derült, hogy a Tükörterembe, ahol Kulka János olvasott fel a spanyol Carlos Ruiz Zafón művéből, nem fogok egyhamar bejutni. Akadt viszont egy másik esemény is a múzeumban, amire sokkal kisebb volt az érdeklődés.
Így kerültem a PIM Restaurátor Műhelyébe, mely sokkal izgalmasabb helyszínnek bizonyult a Tükörteremnél. Hosszú, szűk folyosókon át kalauzoltak el minket a kis szobába, ahol egy hatalmas régi nyomdagép és más, számomra ismeretlen eszközök társaságába csöppentünk. Egy íróasztalnál már ott is ült – természetesen szerepben – Takátsy Péter, aki Joël Dicker Az igazság a Harry Quebert ügyben című regényéből olvasott fel (kritikánk róla ITT). A humoros részletet, melyet Takátsy kiszólásai és hangeffektjei gazdagítottak, éppen a tetőponton hagyta félbe a Katona József Színház színésze.
Ezután az Erzsébet híd felé vettem az irányt, hiszen az egyik legizgalmasabb helyszín a híd lábánál lévő kábelkamra volt. Sajnos azonban itt is hatalmas sor állt, mert a csöpp helységbe alig fért be egy-két tucat ember. Kissé csalódott voltam, amikor rájöttem, hogy bizonyára minden helyszínnél várakozni kell majd fél vagy egy órát, így szinte lehetetlenség összegyűjteni négy óra alatt a hat pecsétet, amivel indulni lehetett a nyereményjátékon.
2. megálló: Magyarország – „Geci sok körforgalom van errefelé. Frankón beleszédül az ember.”
Végül azért valahogy sikerült bejutnom a kábelkamrába, és nem is bántam meg. Totth Benedek felolvasásából mondjuk nem sokat láthattam a tömeg miatt, de nagyon érdekes volt a híd alatti hűvös, visszhangos járatokban mászkálni. Lehetett hallani, ahogy mennek az autók fölöttünk, és amikor egy-egy busz vagy teherautó haladt át a pilléreken, belerengett az egész terem. Később pedig közelebbről is megszemlélhettük a hidat tartó hatalmas fekete kábelek kötegét.
Innen aztán a Katona József Színházba igyekeztem, gondolván, hogy oda már csak beférek, de csalódnom kellett. A szervezők biztosítottak róla, hogy ne aggódjak, egy óra múlva már biztosan bejutok, de nem akartam annyi időt sorbaállással tölteni, így továbbmentem.
3. megálló: Finnország – „Olyan lapokkal kell játszanunk, amelyeket kiosztottak nekünk.”
Utolsó utániként még be tudtam préselni magam a Move Personal Fitness Studio kis edzőtermébe, ahol Elek Ferenc és Borbély Alexa egy pörgő dialógust olvasott fel Kari Hotakainen Az életkereskedő című művéből. Érdekes látvány volt, ahogy a közönség a konditerem súlyzói között, a boxzsákok alatt vagy gyúrópadok tövében fogadja be az irodalmat. A szervezők fahéjas finn édességgel, teával és kávéval kínálták meg a látogatókat a felolvasások előtt és után, így kellemesebbé tették a várakozást azok számára, akik nem jutottak be.
Innen a Papnövelde utca felé vettem az irányt, mert nagyon szerettem volna látni a régi Pékkemencét. A ház bejáratánál persze most is hatalmas tömeg fogadott, és rettenetesen izgultam, hogy bejutok-e. Mások nemkülönben, úgy tűnt, már mindenkinek elege van a nyomorgásból és várakozásból, a mellettem ácsorgó fiú például kijelentette, hogy ő konkrétan „a sorban állás aktusát utálja”.
4. megálló: Izrael – „Két nappal az öngyilkosságom után kaptam munkát egy Kamikaze nevű pizzériában.”
Végül majdnem mindenki bejutott az izraeli vagy az észt felolvasásra. Meredek, mécsesekkel megvilágított lépcsőkön lehetett lemenni a ház labirintusszerű pincerendszerébe. Mészáros Béla Etgar Keret Boldog boldogtalanok című regényéből olvasott fel. Talán ez volt a leghumorosabb, legfrappánsabb szöveg az egész este során, amit hallottam, a közönség szabályosan végigröhögte az előadást. Jó sokan voltunk, de csak keveseknek jutott ülőhely, így páran téglákra huppantak le, hogy pihentessék lábaikat. A végén még a pékkemence kis résén is be tudtam kukucskálni, odafönt pedig forralt bort osztogattak a látogatóknak.
5. megálló: Románia – „A mezőgazdaság téeszesítése foglalta el a felszabadítás helyét.”
Innen az Országos Idegennyelvű Könyvtárba igyekeztem, hogy odaérjek a következő turnusra, ahol Kiss Eszter olvasott fel a román Gabriela Adamesteanu regényéből. A hallgatóság a karzaton ülve figyelhette a Futó viszony dramatizált felolvasását, ahonnan be lehetett látni az egész könyvtárat. A szövegrészlet leginkább arra döbbentett rá, hogy mennyi hasonlóság van a román és a magyar történelem között, főleg ami a szocializmus éveit illeti.
Szerettem volna még továbbmenni, de a legközelebb lévő helyszínekre már lehetetlen volt a bejutás, minden csurig volt emberekkel, így nem sikerült összegyűjtenem a hat pecsétet. Kalandos és kissé fárasztó este volt, az érdeklődők mennyiségéből viszont úgy tűnik, huszonkét helyszín nem elég ahhoz befogadja a kultúrára áhítozó embertömeget.
Szerző: Forgách Kinga
