Irodalmi sárkánycsatákról képzelgett George R.R. Martin

Irodalmi sárkánycsatákról képzelgett George R.R. Martin

.konyvesblog. | 2014. október 30. |

(Kép forrása)

Az Egyesült Államokban néhány napja mutatták be a The World of Ice and Fire-t (mi is írtunk róla itt), vagyis a Trónok harca-univerzum képes enciklopédiáját. A New York-i 92Y-ban tartott beszélgetést George R.R. Martin terjengős történelmi sztorizgatásai és kukacoskodó rajongói kommentek jellemezték – de azért szóba kerültek olyan szaftosabb témák is, mint Drogon és Tolkien Smaugjának képzeletbeli összecsapása.

A bemutatóra sokan elmentek és a közönség majdnem olyan heterogén volt, mint egy westerosi nagyváros népessége: a huszonéves krakenes pólót viselő ifjaktól az ötvenes házaspárokig mindenki izgatottan várta, hogy az új könyv rendet tegyen a fejében Westeros történelmét és szerteágazó családfáit illetően. A keményborítós, körülbelül háromszáz oldalas, gazdagon illusztrált könyv ugyanis erre tesz kísérletet. Martin elmondta: ahogy a történet egyre bonyolultabb lett, a barátai és rajongói (köztük Westeros.org szerkesztői, Elio M. García Jr. és Linda Antonsson, akik a kötet elkészítésénél is közreműködtek) egyre többször hívták fel a figyelmét ellentmondásokra és hiányokra a regények tényanyagát illetően. Az enciklopédia ezeket hivatott feloldani, illetve betölteni. A könyvet áttanulmányozva megkapjuk a Martin-féle univerzum történelmi és mitológiai alapját – az író azonban következetesen elhárította azt a felvetést, miszerint a kötet Tolkien A szilmarilokjára hasonlítana, hiszen Tolkiennél maga a mitológia volt a lényeg, minden más csak arra épült rá, nála viszont a regények az elsődlegesek, ez a könyv pedig csak egy plusz adalék.

De vajon a világnak valóban szüksége van egy kötetre, mely többek között IV. Aegon király, a Méltatlan kilenc szeretőjét,+ vagy éppen Zöldkezű Garth nevezetesebb gyermekeit listázza? Nos, a bemutató tanúságai szerint igen: amikor a moderátor véletlenül hibásan mondott egy kronológiai adatot, felháborodott hangok kiabáltak be: „Nem Aeron Targaryanre gondol véletlenül?” „Igen, méghozzá a másodikra!”. Az író nem reagált a közbeszólásokra, később azonban megjegyezte: bár fontosak a puszta tények is, a Trónok harca-regények természetesen nem ezek miatt szórakoztatók. Hiszen annál, amit tudunk, a legtöbbször fontosabb, amit nem tudunk, például: ki Jon Snow anyja? Feltétlenül szükséges emberáldozat ahhoz, hogy kikeltsünk egy sárkánytojást? Mik voltak Robert Baratheon felkelésének előzményei? Magunktól összerakni a mozaikokból a történeteket általában sokkal érdekesebb, mint elolvasni róluk egy száraz összefoglalót. A tények fokozatos adagolása egyébként íróilag komoly kihívást jelent, hiszen így folyamatosan mérlegelnie kell, mi az, amit egy adott könyvben már elmondhat, és milyen információkat akar a későbbi regényekre tartogatni.

A beszélgetés során az is szóba került, vajon miért olyan sikeresek Martin történetei. Az író saját erősségét abban látja, ahogy ötvözi a legendát a banalitással. Regényírás közben próbál úgy eljárni, mint maga a történelem: összekapcsolja egymással a nagy és az egészen lényegtelennek tűnő dolgokat. A könyvek megmutatják, hogy akár egy egyszerű fattyú vagy egy paraszt döntései is képesek befolyásolni a világ másik felén élő emberek sorsát, a legnagyobb birodalmakat pedig legtöbbször nem a hadseregek vagy a különféle értékrendek csatái buktatják meg, hanem olyan egészen prózai dolgok, mint az eladósodás vagy az élelmiszerhiány.

Ebből is látszik, mennyire rajong Martin a történelemért. Nem véletlen, hogy a bemutató a vége felé terjengős sztorizgatásba ment át: Hadrianus császár legionáriusaitól kezdve a középkori francia eretnekekig sok minden szóba került. A The Guardian riportere szerint az író csak ezen a ponton tudta igazán elengedni magát, és felszabadultan beszélni; saját könyveiről szólva végig nagyon óvatosan fogalmazott, és mintha kicsit feszengett volna.

Azért néhány érdekesség és poén A tűz és a jég dala kapcsán is szóba került. Martin például hosszabban elmélkedett arról, mi volna, ha Daenerys legnagyobb sárkánya és a Hobbitból ismert Smaug összetalálkozna egy csata erejéig. „Nem valószínű, hogy Drogon győzne, hiszen ő még egy nagyon fiatal sárkány. Arról nem is beszélve, hogy Smaug tud beszélni, ez pedig intellektuális fölényt jelent” – állapította meg végül. Azt is elárulta: hogy ha Westeroson lenne Martin-ház, az volna a jelszavuk: „Határidő? Milyen határidő?” Az író ezzel arra próbált utalni, hogy regényfolyam két utolsó kötete a rajongók nagy bosszúságra hírhedten lassan készül.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.