Nemrég jelent meg a Kelly Kiadó gondozásában Syrie James regénye Janes Austen naplója címmel. Döbbenten olvastam a metróban ötméterenként kiplakátolt promó szöveget, miszerint

"kitűnő regényében a sikeres amerikai író, Syrie James felhasználja, hogy Jane Austen életrajzából hiányzik valami, mégpedig életének egy olyan szakasza, amelynek minden dokumentumát gondosan eltüntették a családtagok. Ebben az időszakban az élet megajándékozza Austen kisasszonyt egy csodálatos, lobogóan szenvedélyes szerelemmel. Ennek hol vidám, hol fájdalmas, bonyodalmakban bővelkedő történetét hagyja az utókorra egyik bátyja padlásán, egy vén tengerészládába elrejtett, s a közelmúltban megtalált emlékirataiban Jane Austen. A tetőt javító munkások fedezték fel a kéziratokkal telepakolt ládát. Az alján valami oda nem illő lapult: aprócska bársonytokban egy finom mívű rubinköves aranygyűrű..."

Azért döbbbentem meg, mert legjobb tudomásom szerint Austennak nem volt semmilyen titkos naplója - persze tudom, hogy maga Syrie James regénye lenne a fiktív napló maga. De a fenti PR szövegből baromira nem ez derül ki, először csak nevetségesnek, később már felháborítónak találtam, hogy egy nyakatekert mondatba rejtett szimpla hazugsággal hirdetnek egy a maga nemében még akár ötletesnek is mondható regényt.

A szerző saját honlapján persze végig feltételes módban olvashatók a fent idézett mondatok, itthon jó magyar szokás szerint ez már nem sikerült. Látom magam előtt a kiadó embereit, amint meghozzák ezt a nagyszerű döntést: "mondjuk csak, hogy Austennak tényleg volt titkos naplója, megveszi a bamba tudatlan magyar."