A világon egy évben kétmillió könyv jelenik meg a Wikipédia szerint, ebből Magyarországon tizenkétezer. Ennek a töredékét sem vagyunk képesek elolvasni, de hogy még tovább nőjön az elolvasásra váró könyveink listája, választunk három könyvet, amit nagyon szeretnénk magyarul is kézbe venni.
John le Carré: The Pigeon Tunnel: Stories from My Life
Viking, 2016, 320 oldal, $28
Ötvenöt évvel ezelőtt, az Ébresztő a halottnak című regénnyel kezdődött John le Carré mai napig töretlen sikerszériája. Hiába ért véget a hidegháború, ami alatt a legnagyszerűbb könyveit írta, az Éjszakai szolgálat című 2016-os minisorozat a legjobb példa arra, hogy az író évtizedekkel ezelőtt papírra vetett művei még mindig jól forgathatók és adaptálhatók. Le Carréról tavaly Adam Sisman írt könyvet, most viszont maga a mester vallott az életéről. Az ügynöke korábban elmondta, hogy Le Carrét évek óta nyaggatták már, hogy írja meg az életét, de őt sokkal jobban lekötötte, hogy a regényein dolgozzon. A The Pigeon Tunnel az első tényirodalmi könyve, melyben a legizgalmasabbak talán azok a momentumok, amikor az olvasó olyanokba botlik, akik univerzumának jól ismert szereplőit inspirálták.
Miért olvasnánk? Le Carré teljes életműve azt bizonyítja, hogy az élete kész regény, épp ideje volt, hogy végre papírra is vesse. Ha csak a fele igaz annak, amit most leírt, már akkor nagyon jól járunk.
Viet Thanh Nguyen: The Sympathizer
Grove Press, 2015, 384 oldal, $26
2016 szépirodalmi Pulitzer-díjasa mindössze négyéves volt, amikor 1975-ban családjával az Egyesült Államokba költözött. Kaliforniában nőtt fel, jelenleg is a Dél-Kaliforniai Egyetem tanára, első regényével pedig a Pulitzer mellett egy rakás irodalmi díjat is besöpört. A The Sympathizer hőse egy névtelen kém (anyja vietnami, apja egy francia pap), aki kamaszkora óta kettős ügynökként dolgozik. Saigon eleste után a menekültekkel tart, és tanúja lesz annak, ahogyan új életet kezdenek Los Angelesben. Kettős élete ugyanakkor nem szűnik meg, mint ahogy saját belső küzdelme is folytatódik („kém vagyok, alvó ügynök, szellem, kétarcú férfi”). A regény nemcsak az úgynevezett kisebbségi irodalmat gazdagította , de teljesen új megvilágításba helyezte azt is, ahogyan az amerikaiak a vietnami háborút ábrázolják .
Miért olvasnánk? Vietnam egyike a nagy amerikai toposzoknak, ezért is érdekes, mit kezd az akkori eseményekkel egy olyan fiatal író, aki mind az amerikai, mind a vietnami kultúrához nagyon erősen kötődik. Bónusz: a meghasonlott hősöknél nincsen izgalmasabb.
Imbolo Mbue: Behold the Dreamers
Random House, 2016, 400 oldal, $28
A kameruni Imbolo Mbue saját amerikai álma kis híján szertefoszlott: a jelenleg 35 éves írónő 17 évesen érkezett az Egyesült Államokba, diplomát szerzett, majd dolgozott recepciósként, mosogatóként, titkárnőként, sőt, egyszer két hétig még porszívókat is árult. Már közel volt ahhoz, hogy hazautazzon, ám 2005-ben New Yorkba költözött és adott egy utolsó esélyt az álmainak. A gazdasági válság miatt nem sokkal később elveszítette az állását. Munkanélküli volt akkor is, amikor a manhattani irodaépületek tövében felfigyelt a sofőrökre, akik cégvezető munkaadóikra vártak. Ez adta az ötletet Behold the Dreamers című regényéhez, amely egy Wall Street-i nagykutya és kameruni származású sofőrje, illetve családjaik kapcsolatáról szól. A Lehman Brothers bedőlése a kameruni Jende egzisztenciáját is veszélybe sodorja, ő viszont foggal-körömmel ragaszkodna az álláshoz, még ha saját házassága közben darabokra hullik is. Imbolo Mbue az elkészült kézirattal Susan Golomb irodalmi ügynököt kezdte el bombázni, aki például Jonathan Franzen ügyeit is intézi. 2014-ben Golomb végre igent mondott, a könyv idén nyáron jelent meg; a filmes jogokat a TriStar Pictures vette meg, a producerek között George Clooney-t emlegetik.
Miért olvasnánk?
Mert úgy mesél valami nagyon aktuálisról, hogy közben a személyes hatalomról, a társadalmi tagozódásról, a gazdasági lufik kipukkanásának következményeiről, a csalódásokról, a párkapcsolati dinamikáról és az önmegvalósítás korlátairól is sokat sejtet.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin őszi számában jelent meg.
