Fotó: Vermes Kata
Ritkán foglalkozunk színházzal, pedig megtehetnénk, viszont egy egészen elbűvölő előadást ajánlanánk és ajnároznánk itt nektek.
Március 14-15-én 20.00 órai kezdettel a Trafóban a Táp Színház bemutatja a Temps d’image/ Képek ideje fesztivál 2012 keretében a HAMUPIPŐKE című előadást KÁLMÁN ESZTER rendezésében.
Mi az első kép, ami eszünkbe jut Hamupipőke történetéből? A cipő? Egy seprű? Csupa tárgyi elem, kellékek. A lépcső, a palota... Helyszínek, díszletek. Szolgasors, varázslat... Csupa színházilag megjeleníthető fogalom. Már csak az ember hiányzik...
Hogyan mesélnél el egy történetet színészek nélkül?
El tudnád-e mesélni csak fénnyel? Hanggal?
Elég közérthető-e a színpad nyelve, és egyenrangú fél tud-e lenni a színésszel szemben?
Mi történik, ha kivesszük a színészt, az embert a színpadról, és rábízzuk a mesélő szerepét a színházi gépezetre? Képes-e a színházi eszköztár helyettesíteni az embert és önálló életre kelni?
Eléri-e célját a technika, és rá tudja-e venni a nézőt, hogy más megközelítésből nézzen egy előadást?
Ez a Hamupipőke: színház. Egy színészek nélküli színház próbatétele, amelynek középpontjában mégis az ember áll. Hiánya a színpadon és jelenléte – mint néző, mint befogadó. Vajon rá tudja-e venni a néző saját érzékszerveit, hogy máshogy és másra figyeljen, mint szokott?
Szereplők:
NINCSENEK
