F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című kötetén alapul Tóth Barnabás legújabb nagyjátékfilmje, az Akik maradtak. Az NMHH leírása szerint a kamaradráma az ötvenes években játszódik, és egy nőgyógyász (Aldó – Hajduk Károly) és fiatal páciense (Klára – Szőke Abigél) között kialakuló barátságról, kötelékről szól. Az egyik a feleségét és a gyerekeit gyászolja, másikuk azt várja, hogy hazatérjenek szerettei a haláltáborokból. Mindketten a háború áldozatai, és a megpróbáltatások után egymást támogatva, egymásba kapaszkodva próbálnak lassan újra talpra állni.
F. Várkonyi Zsuzsa az eredetileg 2004-ben megjelent kötet fülszövegében így vall a műről:
A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.
A filmet szeptember végén mutatják be a hazai mozik.
