Tanulságos cikket közölt a io9 a sci-fi és fantasyközösségben előforduló szexuális zaklatásról. A cikk írója, az amerikai fantasyszerző, Jim C. Hines maga is beszámol a tapasztalatairól, és leírja, milyen érzés az, amikor az embernek akaratán kívül fogják meg a fenekét a liftben idegenek. Hines szerint a szexuális zaklatás egészen addig probléma lesz, amíg az egész közösség félrenéz.
- Egy 2014-es felmérésből kiderült, hogy a sci-fi és fantasyszcéna szereplőinek (szerzők, szerkesztőknek, rajongók, cosplayerek) 13 százaléka kapott már szexuális jellegű beszólást a különféle sci-fi, fantasy és képregényes közönségtalálkozókon. 8 százalék volt azoknak az aránya, akiket fogdostak, bántalmaztak vagy megerőszakoltak. (A felmérés eredményit ITT találjátok.)
- Nem a probléma új keletű, hanem az, hogy beszélnek róla.
- A hatvanas években a rajongók nem örültek, hogy a pedofil Walter Breent ki akarták tiltani a találkozókról, pedig számos szemtanú látta, ahogy gyerekekkel erőszakoskodott. Isaac Asimovról annyira köztudott volt, hogy szereti tapogatni a nőket, hogy 1961-ben kapott egy levelet a Chicon III-tól, hogy tartson előadást a fenékcsipkedésről. Amikor Marcus Ranum nehezményezte, hogy Asimov tapogatta a barátnőjét a liftben, nem az Alapítvány-trilógia szerzőjét rúgták ki a Worldconról, hanem Ranumot. Tehát nem az volt a bűn, hogy egyikük zaklatott egy nőt, hanem az, hogy a másikuk panaszkodni mert róla.
- A szerző-szerkesztő, Carrie Cuinn arról számolt be, hogy mi minden történt vele az ilyen találkozókon a tapogatástól a csókolgatáson át egészen addig, hogy egy férfi az akarata ellenére rádobta egy ágyra. (Természetesen a tapogatásra és a csókolgatásra sem adott engedélyt.) Cuinn ezek után nagyon figyelt arra, hogy mindig legyen vele egy megbízható férfibarát, hogy sehol se jelenjen meg egyedül, és hogy beszéljen arról, mi történt vele, hogy a jövőbeni zaklatók tudják, ki mer lépni a nyilvánosság elé.
- Számos találkozónak és sci-fi/fantasy eseménynek van már saját zaklatás elleni politikája, vagyis olyan dokumentum, amelyben egyértelműen lefektetik, hogy mi számít elfogathatatlan viselkedésnek, és azt is, hogy milyen következményei lesznek. (Egy 1997-es tanulmányból az derül ki, hogy az írásba foglalt zaklatáspolitika jelentősen csökkenti a panaszokat.)
- Az is segít, ha a szcéna prominens képviselői emelik fel a szavukat a zaklatás ellen. John Scalzi 2013-ban jelentette ki, hogy nem vesz részt többé olyan találkozón, ami nem rendelkezik saját zaklatás elleni politikával. Több mint ezer szakmabeli és rajongó állt ki mellette. Miután megjelent a nyilatkozata, melyben arról írt, hogy minden nőnemű vagy kisebbséghez tartozó barátjának van saját sztorija a zaklatásról, és aggódik amiatt, hogy nem veszik elég komolyan, számos találkozó küldte el neki új vagy frissített politikáját.
- A zaklatás elleni politika megléte nem elég, hatékonyan végre is kell hajtani. Amikor a 2012-es Readerconon beérkezett egy panasz, a zaklatót csak két évre tiltották ki az eseményről, annak ellenére, hogy a rendezvény elvileg zéró toleranciát hirdet, és örökös kitiltással fenyegeti a zaklatókat. A döntés elég nagy visszhangot váltott ki, a Readercon pedig úgy döntött, tartja a szavát, és soha többé nem engedi be az elkövetőt.
- A feminista sci-fi találkozó, a Wiscon 2014-ben zaklatás miatt kitiltott egy James Frenkel nevű szerkesztőt az eseményről, pedig korábban komolyan félrekezelték a helyzetet.
- Hines szerint a sci-fi és fantasyközösség talán nem lesz képes rá, hogy teljesen megszüntesse a zaklatást, de ez nem az jelenti, hogy meg sem kell próbálniuk. Ki kell nyilvánítaniuk, hogy az efféle viselkedést nem tűri meg a közösség és meg kell hallgatni az áldozatokat, hiszen a sci-fi (és így a különböző találkozók is) mindenkié. Az első lépés viszont szerinte nem lehet más, mint hogy ilyen esetekben senki nem fordítja el többé a fejét.