Ficsku Pál borított, legalábbis megvádolta Rácz Zsuzsát azzal, hogy átverte őt, konkrétan ellopott tőle és saját kiadójától egy kéziratot, a később 140 ezer példányban eladott Állítsátok meg Terézanyut! Ez súlyos vád. Pénzt és presztízst veszített, ezért akadt ki, mert az Állítsátok meg Terézanyut szerinte "Egy igazi, megrendítő regényből egy maszturbálós nyálgép lett". Most a folytatás újra nyomni kezdte a lelkét. Megkeressük a blogbejegyzéssel Rácz Zsuzsát is, hogy reagáljon Ficsku véleményére.
Azt hittem, már nem találkozok többet Terézanyuval. Évek óta nem hallottam róla, azt hittem, hogy a film bemutatása utáni állapotában van még mindig, elfelejti az írást. Megszűntek a Terézanyu klubok, eltűnt a rádióból, az eladási sikerlistákat se vezeti. Eltűnt az életemből. Aztán most megjelenik, november végén visszatért. Néhány évvel ezelőtt örültem volna neki. Terézanyuban jelentősen benne voltam, az első kötet az egyik legjelentősebb könyvkiadói kéziratlopás volt.
2002 januárjában kénytelen-kelletlen könyvkiadót kellett csinálnom. Tőke, minden nélkül. Júniusban a Könyvhéten egy másik kis kiadóval együtt már saját pavilonunk volt a Vörösmarty téren. A következő évet kezdtem tervezni, eszembe jutott, hogy hallottam, Rácz Zsuzsi valamilyen könyvön dolgozik. Évekkel azelőtt együtt dolgoztunk a Petőfi Rádió Reggeli csúcs című műsorában. Felhívtam, egy drogprevenciós rendezvényen találkoztunk. Egy regényen dolgozott, de azt mondta, nem halad, vannak problémái vele, még csak a barátai látták. Ideadta a kézirat meglevő részeit, elolvastam, beleszerettem. Megegyeztünk, hogy kiadom és megszerkesztem. Örült neki, előtte egy könyve már megjelent minimális példányszámban, Kábítószeretet címen. Szerkesztgettük, elmondtam az észrevételeimet, javasoltam, kihúzattam, ahogy kell egy könyvvel törődni. Csak a cím nem jó, mondtam. Az eredeti címe ez volt: Állítsátok meg Terézanyát! Aztán egyszer csak felhívott, Pali, megvan a cím: Állítsátok meg Terézanyut. Szilveszterre kész volt a kézirat. Csak a szerződést nem írtuk alá. Közben beadtam a könyvet a Deutsch-féle Ifjúsági és Sportminisztériumhoz egy pályázatra. A szerződést még mindig nem írtuk alá, nálam a szóbeli megállapodás, főleg, hogy régóta ismert emberről volt szó, számított. Már a borítót terveztük együtt. Január 30-án kellett az újabb pályázatot beadni az NKA-hoz és a Magyar Könyvalapítványhoz, már a nyomdákkal tárgyaltam, hogy a Könyvhét szenzációja legyen. Szóval megbeszéltük, hogy 29-én a Ráday utcában, a Párizs Texasban találkozunk, aláírja a szerződéseket. Ha az ISM pályázatához csatolni kellett volna a kiadói szerződéseket, nem történhettek volna meg az alábbi dolgok.
Terézanyu a sarokban ült a bejáratnak háttal. Már ez gyanús lehetett volna. Iszonyatosan ugyan nem volt berúgva, de nem fújattam volna meg vele a háromezres szondát. Leültem. Azt hiszem, sört ittunk meg valami felest. Elővettem a szerződéseket, még mindig nem tűnt fel nekem. Aztán azt mondta, tegnap éjszaka eladta a kiadási jogot másnak.
Az ISM-től kétmillió-kétszázezer forint vissza nem térítendő támogatást kaptam, ami mai viszonylatban is egyedülálló lenne ebben a szakmában. Mivel nem adtam ki a könyvet, és más elől vettem el azt a pénzt, amit már nem lehetett elosztani, kizártak minden további pályázattól. Magyarul a jóságos Terézanyu tönkretette a kiadómat. Szakmai körökben hamar híre ment a dolognak, komoly jogászok javasolták, hogy adjam ki az eredeti címével, aznap, amikor a másik változat megjelenik. Persze, hogy átíratták vele. Egy igazi, megrendítő regényből egy maszturbálós nyálgép lett.
Gondolkodtam még, hogy írok én is egy regényt. Ő átírta Briget Jonest, én átírom őt, legyen a címe: Nyajjátok ki Terézanyut!
Ficsku Pál
