Fotó: Valuska Gábor
"Hiába triviális, mégis ki kell mondani, hogy vannak könyvek, és hogy ez milyen fantasztikus és milyen gazdag" - mondta a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok csütörtöki budapesti megnyitóján Esterházy Péter a Vörösmarty téren, Dés László kísérte szaxofonon. Az író beszédét az Élet és Irodalom jelentette meg, mutatunk belőle néhány részletet:
"Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Bár attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólnék, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra, emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rám. A fátyol miatt ilyen rekedtes a hangom, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék. (Fölhívom a tűzön-vízen át kormányhű olvasók figyelmét, hogy ebből az is következik, hogy a film nem magyar, tehát semmi áthallás. Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, ami ugyan elsőre értelmetlennek tűnik, bár időnként szükségünk volna rá. Haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid – mintha más nyelvet beszélnénk.)"
"Hiába triviális, mégis ki kell mondani, hogy vannak könyvek. És hogy ez milyen fantasztikus, milyen nagy dolog."
"Polgármesterfő? Ez hogy jön ide?
<szaxofon, recseg-ropog>
Ezt így nem fordítom.
<szaxofon, sóhajtásnyi>
Hogy hagyjuk a neveket? Az egyik lebegtet, a másik parkolódzik, a harmadik bizottságol, a negyedik fát vág, az ötödik megoldja. Az Icipici meg mind megette. Igen, és a Magyar Művészeti Akadémia teljes erővel ememázik. Ememázni, honfoglalás kori, tősgyökeres ősi szavunk, mondhatni, egyidős a magyarsággal, jelentése... van neki jelentése, de most nem jut eszembe."
"Akkor beszéljünk inkább a könyvekről. Mennyi munka van egy könyv mögött! Gépírók, korrektorok, tördelők, grafikusok, szerkesztők, főszerkesztők, kiadóvezetők, hol névtelen, hol nevesíthető, de mindenképp áldozatos munkája. Ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is. És akkor a könyvek. Szívesen beszélnék egy könyv szagáról, a könyvszagról, a tapintásáról, vagyis a testéről, csak nem szívesen emlegetem a testet, mert mostanság mindig ugyanaz jut róla az eszembe, és nem terhelnék evvel senkit, miközben, úgy látom, majdnem mindenkit terhelek vele.
Nem fogok elemezni, nem törekszem teljességre, fölemlegetek néhány könyvet, kissé véletlenszerűen, elfogultan. Nincs ugyan rajta a könyvheti listán, de mindenképp szóba hozom az új Dante-fordítást, jegyzetekkel, tudós előszóval: Nádasdy Ádám heroikus munkája. Felelős szerkesztő Turi Tímea. Legcélszerűbb a Magvető-sátorban keresni. A hátlapon ez áll: Kedves Olvasó! Jöjjön velünk a Túlvilágra, és nézze meg, mi vár önre. Nem lesz fenékig tejfel!"
"Olvasó, nem leszek vezérlő csillagod, igazodj el magad e gyönyörű gazdagságban. Lehet, hogy egy ilyen alkalmat, a mindenféle figyelmeket, eleve élesen a szakma belső és külső problémainak elemzésére kell kihasználni. Ezeket épphogy érintettem."
A beszéd teljes szövege az ÉS honlapján olvasható!
