Móra Ferenc eddig még sosem publikált szerelmi tízparancsolatát posztolta Facebook-oldalára Nyáry Krisztián. A tíz pontot az író 54 évesen írta utolsó szerelmének, a 31 éves Kalmár Ilonának, vagyis Kicának, Nyáryhoz a nő egyik rokonától került. Móra és Kica 1932 nyarán, egy esős nyári napon találkoztak először Balatonföldváron. Kapcsolatuk másfél évig, az író haláláig tartott, ám az író felesége, Walleshausen Ilona, és Kica közelgő házassága, majd később férje Horváth István miatt titkolniuk kellett.Az eredeti dokumentumot itt találod. 

Nyáry szerint:

• Móra szövegezte
• ekkor már egy éve tartott a viszonyuk
• Tit= róla mintázta az Aranykoporsó Titanilláját
• alapvetően titokban találkoztak,
• hivatalosan is összejártak (Móra családi barátként látogatta a fiatalasszonyt és férjét)
• Móra elől ekkor még az orvosai eltitkolták, hogy rákja van. 

10 parancsolat

1. Ne legyen neked más urad és parancsolód, mint a te kis Tited, aki szelíd és könnyes, forró és szomorú, adó és elvevő.

2. Saját kezeddel tépd ki a szemedet, nem ha megkívánna más asszonyt, csakis ha megakadna rajta.

3. Megemlékezzél róla, ha virágot látsz, hogy ő csak teneked nyílik igazán és ha pillét, hogy ő soha nem száll el a te tenyeredről

.4. Kárhozz el, ha elfelejtenél, hogy pénteket szentelj.

5. Ne nézz rá soha anélkül, hogy ne kívánd meg a sarkától a feje búbjáig és hogy ne lásd a szívében a meg nem mutogatott könnyeket.

6. Úgy szorítsd magadhoz, hogy elálljon bele a lélegzete és a te szádból szívjon új lelket, de arra vigyázz, hogy se karod, se lábad szorítása ne hagyjon rajta tengerész-kék pettyeket.

7. Mellecskéit lásd meg a ruhán keresztül is és borzongasd életre a szemed[et], de amikor neked adja őket csak a nyelved he[...?]

8. Ha szemed rád nyílik amikor mint a ház úrnője jön át a másik szobából, azért a percért áldd me[g] ne csak az ő halottait, hanem azokat is akik tég[ed] létrehoztak.

9. Egy szem lencséért gondolkodás nélkül add oda lelked üdvét.

10. Ne halj meg addig, míg őt is sikoltani nem h[allod], egyszer a kéjtől, ami téged meghalaszt.

1933. V. 21.