A Kosztolányi-kutatás új fejezetébe lépett: készül a költő műveinek kritikai kiadása. A kutatást Szegedy-Maszák Mihály és Veres András vezeti, az első kötetek megjelenése 2009-ben várható. Bármiféle publikációt azonban jelentős műhelymunka előz meg, ennek első fázisa a kézirati és a szerző életében nyomatásban megjelent anyagok egybegyűjtése. Erre vonatkozólag több helyütt (pl. axioart.com, hunbook.hu) hirdetések jelentek meg, hogy a magántulajdonban lévő dokumentumokat is vizsgálni lehessen.

Bíró Balogh Tamás, a kutatócsoport egyik tagja ismertette a literán, azokat a ma már közgyűjtményben található kéziratokat, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattárában őrzött Aczél-hagyaték tartalmaz. Aczél György magángyűjteményébent olyan különleges kéziratok: versek, verstöredékek találhatók, amelyeket eddig csak kevesek ismertek. Eddig kiadásban nem megjelent versekről, fordításokról van szó, valamint 7 levélen 9 beírt lapról, amelyek Kosztolányi kórházi beszélgetőjegyzeteinek darabjai.

 
A haldokló Kosztolányi sorai, 1936. okt. 5-én: "Pásztor aljasul, orvoshoz nem méltón bánt velem egy éjen át. Nem adott oltást tegnap. Hazudik."
 

"Kosztolányi élete utolsó szakaszában kórházi kezelés alatt állt, s miként Babits, ő is csak írásban tudott értekezni látogatóival, kezelőivel: „Három és fél évnyi betegségének utolsó három hónapjában nem tudott már beszélni, gégemetszést végeztek rajta az orvosok, s így, kényszerű némaságban, valósággal az ujjai közé nőtt ceruzával a szeizmográf volt, amely minden moccanását, rezdülését a mélynek és felszínnek automatikusan jegyzi, rajzolja”, s „az egyenletes sorokkal sűrűn teleírt oldalak a nyugodt napok beszélgetéseire emlékeztetnek; az összevissza irányban egymásba futó sorok a kínos órákra” – írta róla Ascher Oszkár a Nyugat Kosztolányi-emlékszámában (A. O.: Az utolsó szavak. Nyugat, 1936. dec.) A kórházi üzenetekből eddig csupán részletek jelentek meg, több eddig hiányzó lapot a többi értékes dokumentummal most a literán is megnézhetnek.