85 éves korában elhunyt Joe Kubert, az amerikai kérpegényművészet egyik legendás alakja, aki az 1930-as évek végétől kezdve bő hét évtizeden át rajzolt minden elképzelhető stílusú és műfajú képregényt, horrortól a kalandon és a westernen át a klasszikus szuperhőstörténetekig.
Ahogy Kubert bekerült a képregényiparba, az maga az amerikai álom megvalósulása. Ugyan Lengyelországban született (1926), de még csak két hónapos volt, amikor szülei emigráltak vele az Egyesült Államokba, és három-négy éves korában már a szomszédoktól kapott olcsó krétákkal díszítette lelkesen Brooklyn járdáit a gazdasági világválság idején. Szülei bátorították ambícióit, apja –bár Kubert szavaival élve, minden vagyona elfért a zsebében – vett neki egy rajztáblát 11 dollárért, amiről egy 2003-as interjúban azt mondta, hogy még mindig megvan neki, és még mindig használja.
12 éves kora környékén egy barátja unszolására ellátogatott az MLJ Magazinsba (a későbbi, máig működő Archie Comics), és megmutatta műveit az ottani rajzolóknak, akik tanácsokkal látták el, nem sokkal később pedig meg is kapta tőlük első kihúzói munkáját, amivel 5 dollárt keresett oldalanként (ami kisebb vagyon volt egy gyerek számára). Innentől nem volt megállás: 16 éves korára féltucatnyi kiadónak dolgozott, rajzolt, kihúzott, színezett (többek közt Will Eisner The Spiritjét).
Kivette a részét Charles Biro hírhedt, véres-brutális krimisorozataiból is, de az igazi áttörést az jelentette, amikor 1943-ban elkészítette első képregényét (Seven Soldiers of Victory) az All-American Comicsnak, ami nem sokkal később egybeolvadt a Supermannek és Batmannek otthont adó DC Comicsszal. Későbbi pályafutása nagy részét ez utóbbi kiadónál töltötte. Erőteljes, határozott, dinamikus vonásai, realisztikus képi világa gyorsan fejlődött. Karrierje 1953-ban elért addigi csúcspontjára, a dinoszauruszok korában élő barlanglakó, Tor történeteit mesélő sorozattal.
Igaz, csak öt részt élt meg (hatot, ha számításba vesszük a kettébontott második részt, ami az egyik első 3D-s képregény volt), óriási sikert aratott, és meglepő alternatívaként szolgált a korszak egyéb, hasonló „vademberes” történeteivel – nagyon is humánus főszereplőjének nem annyira prehisztorikus fenevadakkal, mint inkább a tőle, mint kívülállótól félő emberekkel gyűlt meg a baja. Kubert dolgozott szuperhősökön is, mint Flash és Hawkman – utóbbi pályafutásának egyik leghíresebb korszakát eredményezte.
Népszerűek voltak háborús képregényei is, mint a Sgt. Rock vagy (már a ’60-as években) az Enemy Ace, ami vette magának a bátorságot, hogy egy első illetve második világháborús német (!) pilótát tegyen meg hősének. Ekkoriban vált a DC egyik szerkesztőjévé, és a háborús képregények mellett olyan sorozatokat is felügyelt, mint a Tarzan vagy a szintén Edgar Rice Burroughs műveiből kinőtt Korak. 1976-ban megalapította a Joe Kubert School of Cartoon and Graphic Art tehetségképző képregényes iskolát (mára egyszerűen csak: The Kubert School), amiben a szakma professzionális művészei nevelték, illetve nevelik a jövő alkotóinak nemzedékét. Az évtizedek során olyan rajzolók és színezők kerültek ki a hároméves képzésből, mint pl. Alex Maleev (Daredevil), Rags Morales (Identity Crisis) és Matt Hollingsworth (Hellboy, Preacher), illetve Kubert öt gyermeke közül két, szintén híres és elismert kérpegényrajzolóvá vált fia, Adam és Andy.
A ’90-es éveken Joe Kubert már inkább graphic noveleken dolgozott, mint sorozatokon. Leghíresebb ilyen műve az Eisner- és Harvey-díjat is elnyert Fax from Sarajevo, ami egy ostromlott Szarajevóban rekedt család igaz történetét mesélte el. Még most, hetekkel halála előtt is aktív volt: a DC Before Watchmen: Nite Owl című minisorozatában húzta ki fia, Andy rajzait. Három héttel 86. születésnapja előtt hunyt el, augusztus 12-én, rövid kórházi ápolás után.
