Hatvanhat éves korában elhunyt Fodor Géza vezető dramaturg, a fővárosi Katona József Színház alapító tagja, aki a színház szellemiségének egyik meghatározója volt. Az Erkel-díjas színház-és zeneesztétát kedden délután érte a halál.
Fodor Gézát a Katona József Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte Wéber Edina a Katona József Színház sajtóreferense.
Fodor Géza 1943-ban született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–filozófia szakon. 1967 és 1974 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1975-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett, neki köszönhető több értékes mai magyar dráma, egyebek mellett Spiró György Csirkefej című darabjának színpadra segítése, dramaturgiai gondozása.
1974-től 1986-ig az egyetem esztétika tanszékének tanára, 1987-ben az Operaház vezető dramaturgja volt. 1978 és 1982 között a Nemzeti Színház, 1982 óta pedig a Katona József Színház dramaturgja volt.
Fodor Géza előbb 1982 és 1986 között, majd 1990 óta ismét a Muzsika című folyóirat operakritikusa, 1989-től a Holmi című irodalmi és kulturális folyóirat szerkesztőbizottsági tagja lett, 1992-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az utóbbi években az Élet és Irodalom című hetilapban zenei kritikákat publikált.
1987-ben és 1990-ben megkapta az országos színházi találkozó legjobb dramaturgiai munkájáért a kritikusok díját, 1988-ban Erkel Ferenc-díjjal ismerték el munkáját.
(forrás: MTI)
Október 6-án hétfőn hosszú betegség után elhunyt Paavo Haavikko finn költő, író. A könyvkiadóként is dolgozó Haavikko a Finn Akadémia tagja volt, 77 éves korában érte a halál. Több sikeres színdarab szerzője volt, emellett írt rádiójátékokat, televiziós sorozatokat, és három opera librettoját is ő jegyzi. A finn televizió egyik legnagyobb vállalkozása, a Kalevala 1982-es tévéadaptációjának szerzője is ő volt.
1984-ben elnyerte a neves Neustadt Irodalmi Díjat, neve többször felmerült (idén is) a Nobel-díjra esélyek között, sajnos az már biztos, hogy a holnap bejelentésre kerülő 2008-as Irodalmi Nobel-díjat nem ő fogja megkapni, mivel azt csak élő szerző nyerheti el.
Nagyon gyakran aggatták rá a jelzőt, hogy ő a finn nemzet őszinte, pesszimista lelkiismerete, sosem maradt néma a fontos nemzeti, társaladmi vitákban, felelmelte a szavát a finn Nemzeti Operaház építése körüli botrányokban, a finn könyvtárak mostoha sorsa, a Helsinki Sanomat médiauralma vagy éppen Finnország NATO tagsága ellen.
Több mint 70 művet írt, 1951-ben lett ismert Tiet etäisyyksiin című verseskötetével, több műve magyarul is megjelent, egyebek között a Hold udvartartása című verseskötet és a Hosszúéletű Harald című kétnyelvű drámakötet.
