Elhunyt Csurka István

.konyvesblog. | 2012. február 04. |

Csurka István halálhírét Papolczy Gizella, az író, politikus hozzátartozója tudatta az MTI-vel.

Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Tanulmányai után szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Csurka István a 60-as évektől novellákat és drámákat is írt, leghíresebb színdarabja az 1980-as Házmestersirató volt. 1969-ben és 1980-ban is József Attila-díjat kapott, 1980-ban Alföldi-díjjal jutalmazták, ugyanebben az évben elnyerte a színikritikusok díját. A rendszerváltás előtti években kezdődő politikai aktivitása miatt drámaírói pályája hosszú ideig háttérbe szorult, 2011-ben viszont megírta a trianoni témájú A hatodik koporsót és az Írószövetségek harcát, ami az értelmiség mai állapotáról szól. Legutóbbi drámáinak bemutatóját az Új Színház tervezi.

Reismann János fotója

Regényeket, filmforgatókönyveket, rádióhangjátékokat, elbeszéléseket és színműveket írt. Prózai művei: A hamis tanú, 1959 (regény); A ló is ember, 1968 (válogatott írások); Nász és pofon, 1969 (válogatott írások - a kötet Csurka első megjelent írásának címét viseli), Kint az életben, 1972 (novellák).

Drámái: Ki lesz a bálanya? (1962), Szájhős (1964), Moór és Paál (1965), Az idő vasfoga (1967), Deficit (1970), Döglött aknák (1971), Szék, ágy, szauna (1972), Eredeti helyszín (1976), Nagytakarítás (1977), Versenynap (1977), Házmestersirató (1980), A hatodik koporsó (2011) és Írószövetségek harca (2011).

 

Műveiből készült többek között az Amerikai cigaretta (1977), a Hét tonna dollár (1973) és a Miért rosszak a magyar filmek? (1964).

"Drámaírói munkássága már mennyiségében is jelentős, de minden valószínűség szerint ő alkotta a legtöbb időtálló művet is, s alighanem ebben a műnemben érte el legnagyobb sikereit. Tevékenysége igen szerteágazó, ha olyan – részben mellékterméknek, kapcsolódó műfajnak számító – alkotásokat is figyelembe veszünk, mint a hangjátékok, tévéjátékok. Egész írói pályájának – s ezen belül drámáinak – megítélésében nem kevés gondot okoz, hogy művei megírása, illetve megjelenése és előadása között sokszor hosszú évek telnek el. (...) Eddigi életművének két kiugró, meghatározó drámája a Ki lesz a bálanya és a Deficit. (...)
Csurka István drámái valószínűleg nem szatírák a műfaj szerint, noha szatirikus elemeket jócskán fedezhetünk föl bennük. Az írói világkép és az adekvát formai megoldások ellentmondanak e műfaji beskatulyázásnak. (...)
Drámái, mint minden más munkája is, azt tükrözik, hogy Csurka Istvánt mindig az egyes ember történelmi dimenziókban is ábrázolható dilemmái érdekelték." - olvasható a Magyar irodalom története 1945-1975 című kötetében.

FOLYTATÁS A LITERÁN

Ehhez a cikkhez nem lehet hozzászólni.