Allen Crawford 2560 órát töltött azzal, hogy illusztrálja Walt Whitman Ének magamról című versét. Az illusztrált vers májusban jelenik meg a Tin House-nál, ugyanannál a kiadónál, ami korábban a Zak Smith által illusztrált Súlyszivárványt, és a Matt Kish által megrajzolt Moby Dicket és A sötétség mélyén című Josef Conrad-könyvet megjelentette. A Flavorwire mutatott pár képet a Whitman-könyvből.
"Éneklem a dölyf és büszkeség énekét,
Elég volt már nekünk a lapulásból és önbecsmérlésből,
Beigazolom, hogy a nagyság csak fejlődés.
Túlnőttél a többin? elnök lettél?
Mindez semmi, ennél mindenki tovább ér és még tovább is jut.
Én vagyok az, ki a gyönge és sötétedő éjjellel jár,
A félig éjfedte földhöz és tengerhez kiáltok én.
Simulj ide, csupaszmellű éj - simulj ide, delejes, tápláló éj!
Északi szelek éje, - kevés nagy csillagok éje,
Bóbiskoló éj - őrült, csupasz nyári éj." (21)
(Gáspár Endre fordítása)
"Résztvevője én dagálynak és apálynak, gyűlölet és békesség magasztalója,
Magasztalója barátoknak és egymás karjai közt alvóknak.
Én vagyok a rokonszenvet hirdető,
(Írjam-e össze a dolgokat egy házban és hagyjam ki a házat, ahol vannak?)
Nemcsak a jóság költője vagyok, nem tagadom, a gonoszságé is vagyok."
Mire való fecsegés erényről és bűnről?
Engem hajt a rossz és hajt a rossz megjavítása, én közömbös vagyok,
Járásom nem a hibát kereső, vagy az elítélő járása,
Én minden növény gyökerét megnedvesítem.
Féltél már, hogy skrofula lesz az ernyedetlen termékenységből?
Hitted, hogy a mennyei törvényeket még át kell gyúrni és javítani?" (22)
(Gáspár Endre fordítása)
"Elég! elég! elég!
Valami téboly ez. Vissza hát!
Időt adjatok megbilincselt fejemnek, álmot, levegőt, szunnyadást,
Hisz rádöbbennek: hív a régi vétek.
Hogy elfeledném, mint bántottak engem és hogy kiáltoztak felém!
Hogy elfeledném már a csorgó könnyeket, meg a bunkók, a pőrölyök csapásait!
Hogy idegen szemmel nézhetném keresztrefeszítésemet s amint fejemre teszik a véres koronát!
Emlékszem már,
Újból enyém a hosszú pillanat,
Szaporodnak a sziklasír foglyai, és minden sírban gyülekeznek,
Feltámadnak a holtak, írt kapnak a tátongó sebek is, a kötelékek rólam lehullnak." (38)
(Raáb György fordítása)
"Ezek valósággal minden korok és országok emberének gondolatai, nem eredetiek ezek nálam,
Ha nem éppúgy tieid is, mint enyémek, semmit sem érnek, vagy majdnem semmit,
Ha nem a talány és a talány megoldásai, semmit sem érnek,
Ha nem éppoly közeliek, mint távoliak, semmit sem érnek.
Ez a fű, mely szárazon és vízen egyaránt nő,
Ez a közös levegő, mely a glóbust fürdeti." (17)
(Gáspár Endre fordítása)
