Az ötvenkét éves Palahniuk a kétkezi munkáról, a pornográfiáról és az apja meggyilkolásáról vallott a The Guardiannak.
Palahniuk szerint az elmúlt két évtizedben nem írtak olyan éles hangú könyvet, mint az Amerikai pszicho. Ez azért lehet, mert az emberek nem akarnak összefüggésbe kerülni semmivel, ami politikailag inkorrekt, hiszen az ellenreakció most már azonnali volna az internet miatt. Az írók emiatt inkább a biztonságra játszanak. Őt a szülei válása tette képtelenné arra, hogy elviselje a konfliktusokat. Csak a Harcosok klubja írása közben tudta újra hozzászoktatni magát az erőszak gondolatához, de még akkor is finomítania kellett azt szabályokkal és közmegegyezésessel. A pornográfiának óriási jelentősége van az internet korában, vallja, mégsem akar róla beszélni senki, pedig a hatalmas forgalom, amit generál, egészen egyedülálló a nyugati világban. „Ez egy vegytiszta nonverbális példája az élmény áruvá válásának, de tulajdonképpen a könyvek is ilyenek. Azért eladhatók, mert a közvetlenség hamis érzését adják.”
„Tizenöt éve gyilkolták meg az apámat. (A partnere ex-barátja lőtte le.) Ha erről kérdeznek, mindig próbálok valami mélyet és érzelmeset mondani, de ez egyre nehezebb. Mindenesetre nagyon együtt érzek apámmal, mert úgy érzem, egyre inkább hasonlítok rá.” A testvéreivel gyakran viccelődnek azon, milyen jó soruk lett ahhoz képest, hogy milyen pocsék és szegény gyerekkoruk volt (egy mobilházban éltek Burbankben, Washingtonban). Túl kellett lépnie a régi káoszon, és megteremtenie magának egy olyan életet, melyben nem tárgya más emberek ingerültségének. Amikor otthagyta a főiskolát, egy ideig szerelőként dolgozott, a kétkezi munka egyfajta szabadságot adott neki, így szórakozásképpen írhatott, és nem a pénz vagy a karrier miatt.
Írásaival a magaskultúrában próbál hatást elérni, de a popkultúra eszközeivel. Imádja például az olyasfajta ponyvát, ami fizikai reakciót vált ki az olvasóból: undorítja, éhessé teszi, vagy éppen felébreszti a szexuális étvágyát. Majdnem a teljes baráti köre AIDS-ben halt meg a ’80-as években, ő pedig akkoriban egy hospice-alapítványnál dolgozott és végignézte, ahogy az emberek belehalnak a fertőzésekbe. „Egyszerű segédmunkás voltam, de a puszta ténytől, hogy nekem nem kell így meghalnom, fantasztikusan éreztem magam.”
A legnagyobb öröm pillanatai mindig akkor következtek be az életében, amikor egyedül volt, és emiatt egy kicsit bűnösnek és visszataszítónak is érzi magát. Mindig akkor következtek be ezek a pillanatok, amikor írt valamit, ami nem is volt betervezve, mégis szinte a megvilágosodás élményét hozta el. A barátai viszont rettegnek attól, hogy megjelennek az írásaiban, de főleg azért mérgesek, ha felismerni vélik magukat egy karakterben, ami mégsem olyan, mint ők. Attól félnek, hogy így elveszítik a privát szférájukat.
„Mondhatják rám, hogy a lustaság tart a partnerem mellett immár húsz éve. Igazából az összes kaotikus érzésem és zaklatottságom a regényekbe ölöm, így a magánéletem harmonikus maradhat. Sokan nihilistának mondanak, de én inkább romantikusként írnám le magam. Mindig igyekszem olyan narratívákat keresni, ami összehozza az embereket. Sokkal jobban szeretem azokat a regényeimet, amik esküvővel érnek véget, nem temetéssel.”
Palahniuk új regénye, a Beautiful You november 6-án jelenik meg Amerikában.
