Móricz Zsigmond ma is írhatná a Rokonokat – mondja Bödőcs Tibor az Addig se iszik felolvasóestjén, és hát a Retyerutyákban van minden: enyvesyjakabok, kastélytalálkozók, lezsírozott pályázatok. Az Addig se iszik tavaly jelent meg, akkor azt írtuk róla:
Az Addig se iszik főszereplői irodalmi márkák, akik az évtizedek alatt, könyvről-könyvre váltak mozdíthatatlan, megkérdőjelezhetetlen, kanonizált intézményekké, amelyek saját világokat és nyelveket hoztak létre, elég csak arra gondolnunk, mennyire különbözik mondjuk a kötetben szereplő Márquez, Nádas vagy Rejtő Jenő univerzuma. A kultúra akkor izgalmas, ha folyamatosan párbeszédben van a hagyományaival, ilyen értelemben bálványaival, folyamatosan értelmez és átértelmez. Az Addig se iszik pontosan ilyen könyv, ami stílusparódiákon keresztül lép párbeszédbe írói nyelvekkel, életművekkel és hatástörténettel, de mindvégig a legjobb értelemben vett szórakoztatói céllal.
A Libri irodalmi közönségdíj elnyerése után pedig egy nagy riportban mutattuk be őt és a Libri irodalmi díjas Tompa Andreát, Bödőcs akkor ezt mondta a színpadi jelenlétről:
Törőcsik Mari mondta, hogy a színészethez micsoda szemérem kell, és a normális ember akkor is szemérmes, ha ezzel foglalkozik. Nyilván az exhibicionizmusom nagyobb, mint az átlagé, ez az elmúlt tizenöt évben kiderült, de mégis van bennem szemérem. A bemutatón már felolvastam, belejöttem. Éreztem, amikor Móriczot és Örkényt felolvastam, hogy hallgatnak és figyelnek, azért vannak csendben, és nem hiányzott a nevetés minden mondat után. Én a standupban Motörhead-koncertet nyomok, olyan zúzás van, hogy ritkán van ekkora nyugi. Lenne még kedvem felolvasni.
Hallgassátok meg a Retyerutyákat:
