Margaret Atwood a madarakért kampányol

.konyvesblog. | 2017. augusztus 24. |

Csodálatos interjút közölt a The Walrus Margaret Atwooddal és férjével, Graeme Gibsonnal, aki 1996-ban vonult vissza a regényírástól. Az interjúban, amelyre Kanada emberek által lakott legdélebbi pontján, az Eerie-tó egyetlen Kanadához tartozó szigetén, a Pelee-szigeten került sor, egyáltalán nem esik szó Donald Trumpról, világpolitikáról vagy sorozatadaptációkról. A beszélgetés valami sokkal érdekesebbről szól: a pár közös szenvedélyéről, a madármegfigyelésről.

5102vyxw48l_sx326_bo1_204_203_200.jpgAtwood otthonról hozta természet iránti rajongását, édesapja ugyanis rovarkutató volt, Gibson figyelme viszont egy nagy találkozás miatt fordult a madarak felé. Valamikor a hatvanas években egy rőtfarkú ölyv (Buteo jamaicensis) repült át a feje fölött, ő pedig az élmény hatására vásárolt egy távcsövet és egy madárhatározót, és keresni kezdte a madarat. Az ölyvincidens után a „megtérés hevében” olyan szövegeket kezdett kutatni, amelyek az emberek és a madarak ősi kapcsolatát mutatják be. A kutatás eredménye a 2005-ben megjelent The Bedside Book of Birds című könyv lett, melyben középkori bestiáriumok madarakról szóló szekciói, kubai népmesék, kortárs versek és persze illusztrációk is helyet kaptak. Atwood a környezetvédelem fontosságával nemcsak a regényeiben, de egy képregénysorozatban is foglalkozik. Az Angel Catbird (amit eléggé szeretnénk magyarul is kézbe venni) üzenete: a madarak fontosak a környezet számára, ám riasztóan nagy számban pusztulnak el, és ezért a házimacskák is felelősek, tartsuk hát kedvenceinket a négy fal között.

515s_2yygvl_sy344_bo1_204_203_200.jpgAtwood és Gibson segítségével 2003-ban létrejött a szigeten egy madármegfigyelő állomás, amelynek  - a madarak vándorlását megfigyelő kanadai szervezet részeként - a madarak megszámlálása a feladata. Angolul sokkal jobban hangzó szlogenjük a következő: Megszámoljuk a madarakat, mert a madarak számítanak. (We count birds because birds count.) A pontos számok segítségével a tudósok alaposabban tanulmányozhatják a különböző ökológiai és környezeti változásokat. A sziget két nagy migrációs útvonal találkozásánál fekszik: tavasszal Kanada ismert madárfajainak több mint fele megfordul errefelé, ezért a Point Pelee Nemzeti Parkba ilyenkor több ezren zarándokolnak el, hogy elcsípjenek egy-egy pápaszemes lombjárót vagy vörösnyakú vöcsököt, ami megpihen, mielőtt folytatja az útját.

A sziget nemcsak madármegfigyelésre, de elvonulásra is lehetőséget nyújt az íróknak - a pár támogatásával nemrég megnyílt a Pelee Island Book House. Atwood Pelee-szigetére vonul el a külvilág elől, ami A Szolgálólány meséje (cikkünk róla ITT) miatt tőle várja a megoldást a Trump-éra összes fontos kérdésére, ám a közösség életéből aktívan kiveszi a részét. A turisták persze a madarak mellett őt is szeretnék megfigyelni, de a közösség nem adja könnyen. Számos történet kering olyan látogatókról, akik Atwood holléte után érdeklődtek, majd a helyiek kedves útbaigazításának köszönhetően a sziget elhagyatott részein kötöttek ki.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél