Anne Rice, a Interjú a vámpírral szerzője tizenegy év után folytatta legnépszerűbb könyvsorozatát, a Vámpírkrónikákat - néhány napja megjelent a Prince Lestat, melyben folytatódik Lestat, Louis, Armand és a többi szereplő évezredeken átívelő története. Az idén hetvenhárom éves írónő a kötet kapcsán az Independentnek elmesélte, hogyan segítette az írás lánya halálának feldolgozását, milyen volt egy lezárt koporsóból végighallgatnia a saját temetését és azt is, hogy miért tartja vámpírokat az emberi lét legjobb metaforáinak.
Rice lánya 1973-ban halt meg leukémiában. Az esemény teljesen összetörte az anyát, aki az írásba menekült a fájdalom elől: csak évekkel később tudatosult benne, hogy az Interjú a vámpírral valójában a lányáról szól – az elveszítéséről és arról, hogy az életnek akkor is mennie kell tovább, ha az embernek összetört a hite. A vámpírok egyre több kötetre rúgó története aztán lassan segített neki feldolgozni a veszteséget, és újra érzékennyé válni a világ szépsége iránt.
A vámpírok ugyanis Rice-nál nem puszta rémmese-figurák, hanem az emberi létezést megjelenítő metaforák. Adott egy teremtmény, akinek halhatatlan lelke egy biológiai testbe van bezárva. Mi, emberek pontosan ilyenek vagyunk: egy halhatatlan tudattal kell nap mint nap megbirkóznunk a ténnyel, hogy az életünk egyszer véget fog érni. Az Interjúban például Lestat, a vámpír elhiszi magáról, hogy képes legyőzni az időt, ennek ellenére később majdnem elpusztítják - a saját végtelen végességével való szembesülése tulajdonképpen nagyon is emberi dilemma.
Az írónő eleinte tartott tőle, hogy az Interjú a vámpírral film nem fog jól sikerülni, de végül maximálisan elégedett volt az eredménnyel, hiszen Neil Jordan 1994-es klasszikusa végig hűséges maradt a regényhez. A ma is kultikusnak számító vámpírfilmben Lestatot Tom Cruise, Louis-t pedig Brad Pitt alakította. Lestat és Louis közt a regényben és a filmben sincs szexuális kapcsolat, viszonyuk mégis inkább szerelmi, mint baráti. Ez a legtöbb Rice-féle azonos nemű vámpírpárosra jellemző, ugyanis a karakterek rendszerint felülemelkednek a nemeken. Nem férfiak vagy nők, hanem olyan kívülálló figurák, akiknek meg kell birkózniuk azzal, hogy a világ kirekeszti, megbélyegzi és elátkozottnak tartja őket. Talán ezért van az, hogy a Vámpírkrónikák különösen népszerűek a homoszexuális közösségekben, sőt, a regények legjobb kritikái és legpontosabb elemzései is általában melegektől érkeznek. Rice pedig kimondottan örül ennek, hiszen a való életben sincs igazán kibékülve a hagyományos nemi szerepekkel.
Louis-ék története New Orleansban kezdődik, ez a város pedig az írónő számára is nagyon fontos, hiszen itt született, egész életében ezt tartotta igazi otthonának és itt is temették el. Egy bizarr könyvdedikáció keretében ugyanis Rice-t egy fekete koporsóban végigvitték a városon egy régimódi halottaskocsin, miközben egy dixieland-banda jazzt játszott. Aztán a helyszínre érve az írónő kiugrott a koporsóból és aláírta a rajongók könyveit.
A halál mellett a valláshoz való viszony a Rice-regények másik központi problémája. Az írónő körülbelül 12 évig próbálkozott azzal, hogy jó keresztény legyen, de aztán feladta. Jézusban továbbra is töretlenül hisz (ez a regényekből is kiderül), viszont egyáltalán nem tud mit kezdeni az olyan teológiai doktrínákkal, mint az eredendő bűn és a hozzá kapcsolódó vezeklési elméletek, a vallás intézményessége pedig szintén inkább taszítja, mint vonzza. Ezzel kapcsolatban az sem tetszik neki, hogy a legtöbb amerikai keresztény pesszimista az emberiség jövőjével kapcsolatban: hanyatló társadalmakról beszélnek, és arról, hogy minden a pokolban fog kikötni. Rice ezzel szemben bizakodó – szerinte az emberek, ha akarják, jobbá tudják tenni a világot.
Az életben meg kell látni a szépet és azt, ami örömet okoz nekünk, állítja az írónő, aki saját legnagyobb szenvedélyének az angol krimiregények- és sorozatok iránti rajongását tartja. Annak ellenére, hogy ezek alapján Oxford a világ legveszélyesebb helyének tűnik, Anne Rice jövőre mégis odalátogat, hogy végre személyesen is megtapasztalja a hely atmoszféráját.
