Krasznahorkai: az apokalipszis kortárs magyar mestere

Krasznahorkai: az apokalipszis kortárs magyar mestere

.konyvesblog. | 2013. szeptember 25. |

_MG_2956.jpgFotó: Valuska Gábor

Korai lenne még temetni a posztmodern irodalmat, de volt már jobb bőrben is, állítja az Observer, ami szerint Krasznahorkai László az utolsó olyan nagy posztmodern író, aki a II. világháború árnyékában nőtt fel. A New Direction kiadónál ma jelent meg „Magyarország legjobb regényírójának” újabb könyve angolul. A Seiobo járt odalent című „szédítő, és világjáró” elbeszéléskötetet, csakúgy, mint az Állatvanbentet, Ottilie Mulzet fordította.

Az Observer azoknak is segít, akik nem ismerik a leginkább „az apokalipszis kortárs magyar mestere” címkével megjelölt írót (az eposzi jelző nemcsak a neve előtt virít ott, de könyveinek borítóján is). Szerintük Krasznahorkai az az író, akinek prózájától az olvasónak még a lélegzete is eláll, és aki nyilvánvalóan valamiféle személyes bosszút folytat az írásjelekkel szemben, hiszen sokszor oldalakon keresztül nem jön szembe egy sem. (Tegnap volt a National Punctuation Day, ami ezek szerint nemcsak Cormac McCarthynak, de Krasznahorkai Lászlónak sem a kedvenc ünnepe -  a szerk.) Épp ez a kaotikus ütem teszi a Seibot letehetetlenné, még akkor is, ha Krasznahorkai stílusa folyamatosan arra kényszerít, hogy egy oldal elolvasása után kettőt lapozzunk vissza, hogy ne veszítsük el a fonalat.  

A Seibo címszereplője, a  japán istennő visszatér a Földre, hogy a tökéletességet kutassa. Az istenség egyszerre mindentudó, és a résztvevője is a történetnek, amit elmesél.  Az Observer külön kiemeli a kötet negyedik elbeszélését, a Cristo mortot, melyben az utazó egy velencei Jézust Krisztust ábrázoló festményt bámul oldalakon keresztül, egészen addig a pontig, amíg Krasznahorkai hosszú, mániákus mondatait már nem lehet megkülönböztetni szereplője monológjától, mert pontosan azt csinálja, amit karaktere – csak bámul és bámul egy műalkotást, és próbálja megérteni, hogy mi teszi ennyire gyönyörűvé.

Nincs Krasznahorkairól szóló külföldi írás, ami meg ne említené leghíresebb írásának, a Sátántangónak örökösen szitáló esőjét, és nemlétbe vesző hőseinek reménytelenségét. Az Observer szerint a regény egyszerre tűnik allegorikusnak (bár, hogy minek az allegóriája, azt nehéz lenne megmondani), és „feltűnően igaznak”.

A Seibo már sokkal átgondoltabban látszik nem eviláginak, és eltávolítja a történetet a Kádár-korszak gulyáskommunizmusától. Krasznahorkai korábbi munkáihoz képest talán kevésbé nyomasztónak, de kétségtelenül nagyon melankolikus, úgyhogy a kedves olvasó ne gondolja, hogy miután letette  könyvet, úgy érzi majd, hogy minden rendben lesz. A keleti és a nyugati vallásos filozófia és szimbolizmus, és a leheletnyi modern utalás (például a görög barátok vitája arról, hogy a The Clash The Guns of Brixton című dala az eredeti, vagy az Arcade Fire verziójában hangzik-e jobban) közötti egyensúly, valamint Seibo istennő szinte sci-fi-szerű megfigyelései teszik a könyvet egyetlen hosszú szónoklattá a szépség természetéről, amelyben az elnyomásnak kevesebb szerep jut.  Korábbi munkáival összehasonlítva, úgy tűnik, Krasznahorkai egy kicsit kevésbé érzi nyugtalannak magát a környezetében.  Megtanulta értékelni a szépséget, de még mindig elismeri az ember pusztításara való hajlamának rútságát.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.