Agatha Christie után nyomozott a brit elhárítás

.konyvesblog. | 2013. február 06. |

Miután 1941-ben megjelent N vagy M? című regénye, az MI5 – még a második világháború idején – vizsgálatot kezdett Agatha Christie-vel szemben. A brit elhárítás figyelmét az keltette fel, hogy a regény egyik alakját az írónő Bletchley őrnagynak nevezte el, aki azt állította magáról, hogy ismeretei vannak a legtitkosabb akciókról is. Önmagában ez talán még nem lett volna elegendő ok a vizsgálódásra, viszont tekintettel arra, hogy a második világháború idején a britek kódfejtő központja Bletchley Parkban működött, az elhárítás komolyan aggódni kezdett. Christie ráadásul szoros barátságot ápolt Dilly Knoxszal, aki egyike volt a britek vezető kódfejtőinek, az MI5 pedig attól tartott, hogy az írónőnek bennfentes információi lehetnek a Hitler elleni műveletekről.

A Bletchley Park szakemberei voltak azok, akik feltörték a német Enigma rejtjelgép üzeneteit, amit a nácik annak idején lényegében lehetetlennek tartottak. Az MI5-nak ezért is volt létfontosságú, hogy ne szivárogjon ki semmilyen információ a központban zajló munkáról. Nem tudták azonban, hogy mit tud Christie. Knox végül ráállt, hogy kifaggatja. Egy napon vendégül látta az írónőt naphilli házában, és teázás közben rákérdezett, hogy miért nevezte el az őrnagyot Bletchley-nek, de Christie – az MI5 legnagyobb megkönnyebbülésére – annyit felelt, hogy az egyik elhúzódó vonatútján döntött úgy, hogy bosszúból ezt a nevet adja az egyik „legkevésbé szerethető” karakterének. Mindez egy frissiben megjelent könyvből, a Bletchley Parkban zajló munkálatokról szóló The Codebreakers of Station X című kötetből derült ki.

Az írónő Életem című memoárjában is megemlíti N vagy M? című regényét, melyben a már korábbról ismert Tommy és Tuppence immáron középkorú párosként látványosan visszatér, és „régi lelkesedésükkel kémeket lepleznek le”. A második világháború alatti időszakról egyébként Agatha Christie azt írta, hogy másoktól eltérően neki akkor is könnyen ment az írás: „Talán azért, mert képes voltam azok között az emberek között élni, akikről írtam, mormolni magamban a beszélgetéseiket, és látni őket járkálni abban a szobában, amit én találtam ki”.

Forrás: Guardian

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.