Agatha Christie után nyomozott a brit elhárítás

.konyvesblog. | 2013. február 06. |

Miután 1941-ben megjelent N vagy M? című regénye, az MI5 – még a második világháború idején – vizsgálatot kezdett Agatha Christie-vel szemben. A brit elhárítás figyelmét az keltette fel, hogy a regény egyik alakját az írónő Bletchley őrnagynak nevezte el, aki azt állította magáról, hogy ismeretei vannak a legtitkosabb akciókról is. Önmagában ez talán még nem lett volna elegendő ok a vizsgálódásra, viszont tekintettel arra, hogy a második világháború idején a britek kódfejtő központja Bletchley Parkban működött, az elhárítás komolyan aggódni kezdett. Christie ráadásul szoros barátságot ápolt Dilly Knoxszal, aki egyike volt a britek vezető kódfejtőinek, az MI5 pedig attól tartott, hogy az írónőnek bennfentes információi lehetnek a Hitler elleni műveletekről.

A Bletchley Park szakemberei voltak azok, akik feltörték a német Enigma rejtjelgép üzeneteit, amit a nácik annak idején lényegében lehetetlennek tartottak. Az MI5-nak ezért is volt létfontosságú, hogy ne szivárogjon ki semmilyen információ a központban zajló munkáról. Nem tudták azonban, hogy mit tud Christie. Knox végül ráállt, hogy kifaggatja. Egy napon vendégül látta az írónőt naphilli házában, és teázás közben rákérdezett, hogy miért nevezte el az őrnagyot Bletchley-nek, de Christie – az MI5 legnagyobb megkönnyebbülésére – annyit felelt, hogy az egyik elhúzódó vonatútján döntött úgy, hogy bosszúból ezt a nevet adja az egyik „legkevésbé szerethető” karakterének. Mindez egy frissiben megjelent könyvből, a Bletchley Parkban zajló munkálatokról szóló The Codebreakers of Station X című kötetből derült ki.

Az írónő Életem című memoárjában is megemlíti N vagy M? című regényét, melyben a már korábbról ismert Tommy és Tuppence immáron középkorú párosként látványosan visszatér, és „régi lelkesedésükkel kémeket lepleznek le”. A második világháború alatti időszakról egyébként Agatha Christie azt írta, hogy másoktól eltérően neki akkor is könnyen ment az írás: „Talán azért, mert képes voltam azok között az emberek között élni, akikről írtam, mormolni magamban a beszélgetéseiket, és látni őket járkálni abban a szobában, amit én találtam ki”.

Forrás: Guardian

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

TAVASZI MARGÓ
...

Pion István: Onnantól már nem félek, hogy meg tudom nevezni, mi történt

Első regényében egy gyerekkori abúzustörténetet dolgoz fel. 

...

Vajna Ádám: Milyen furcsa ellentmondás, hogy a játék a fontos, amikor dolgozom

Hol is található pontosan Fancsika? És miért annyira érdekes egy középkori hóhér története? Vajna Ádám első regényének bemutatója a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

...

Terék Anna: A háborúban nincs jó és rossz oldal

Fel lehet-e dolgozni a traumákat? Mit okoz a családban a hallgatás?

...

Anyaság, istenek és önbizalom – Seres Lili Hanna és Szabó Imola Julianna a Margón

Seres Lili Hanna és Szabó Imola Julianna páros kötetbemutatója a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol a születésé, újrafelfedezésé és az isteneké volt a főszerep.

...

Szántó Áron első regényében a bakonyi boszorkányok és a punk találkozik

Szántó Áron első regényében egy bakonyi zsákfalu hétköznapjai rémálommá válnak, még a buszvezető sem emberi lény.

...

Fehér Renátó: Vissza kell szereznünk a szeretet és a szolidaritás jogát

Hol a kiút a „szégyen és megvetés” szigetéről? A Tavaszi Margón mutatták be Fehér Renátó első regényét.