Az idei nemzetközi filmtermés legtöbbet emlegetett jelenete nem  más, mint az Adéle élete 1-2. fejezetének hétperces, nagyon konkrét szexjelenete. Az irodabarát Trónok harca-pornó után itt vannak a NSFW oldalak Julie Maroh képregényéből, a Le bleu est une couleur chaude-ból (A kék a legmelegebb szín), amely a Cannes-ban nyertes film alapjául szolgált.

A sztori nem túl bonyolult, Adéle (a képregényben Clémentine), a 15 éves lille-i diáklány beleszeret Emmába, a boldogság kékhajú főiskolai hallgatójába, és rájön, hogy a szerelemben nem túl gyakori a hepiend. Maroh szerint képregénye azokról a nehéz lépésekről és döntésekről szól, amelyekkel minden homoszexuális és transznemű embernek meg kell küzdenie, és bár alapvetően egy szerelmi történet, a társadalomra, a veszteségre, és az élet rövidségére is reflektál.

Az írónő egyébként nem örült túlságosan annak, amit az Adéle-film rendezője, Abdellatif Kechiche alkotott a híres-hírhedt jelenetből, mert szerinte hideg és terjengős, brutális és sebészi bemutatója az úgynevezett leszbikus szexnek, ami átfordul pornóba, és amitől nagyon rosszul érezte magát. A film 10 perces szexjelenetéről az jutott eszünkbe, hogy mi munka van a szexben és az örömszerzésben, és mennyire nehéz, majd mégis nagyszerű dolog megtalálni két ember között a tökéletes összhangot. Pornóról szó nincs, viszont zavarba ejtő szexualitásról és meztelenségről igen. A színészek keményen megdolgoztak a végeredményért, mert napokig vették ezeket az embert próbáló jeleneteket.