Ha politikusok lennénk, csak a kampányidőszakban adnánk ki könyveket. Az olvasók a jelek szerint bírják a politikai és politikusi könyveket, a Bookline sikerlistáján a hét elején az első tíz helyből hármat ilyen könyv foglalt el. Most összeszedtük azokat a nagy visszhangot kiváltó könyveket, amelyek az elmúlt hetekben-hónapokban jelentek meg politikusoktól és politikusokról (a köteteket a szerzők nevének ábécé-sorrendjében listáztuk). A további tippeket kommentben várjuk.
Ferenczi Krisztina Narancsbőr című kötetét a hét elején a harmadik Bridget Jones előzte meg a Bookline bestsellerlistáján. Az Orbán-vagyonok nyomában alcímet viselő kötet a fülszöveg ígérete szerint azt kutatja, miként válhatott dúsgazdaggá néhány ember kizárólag azért, mert barátja, ismerőse, rokona a miniszterelnöknek. „És van benne más is: benne van, hogy az újsütetű nagyurak miként bánnak azokkal, akik kevésbé újsütetűek és kevésbé nagyurak.”
Gyurcsány Ferenc rendszeresen posztol valamit a főzésről (a Facebook-oldalára néhány napja töltött fel egy képet egy rakás habcsókról), tavaly év végén pedig Gyurcsány a konyhában címmel jelentett meg szakácskönyvet. A fülszöveg szerint a szerző „egyszerűen csak kíváncsi, kreatív és fantáziadús férfi, aki a főzést izgalmas kalandnak, a világ egyik legkellemesebb tevékenységének tekinti”, hozzátéve, hogy „a jellegzetes gyurcsányi stílusban” megírt könyv „meggyőzően népszerűsíti ezt a fajta szenvedélyes életszeretetet”.
Nagy meglepetésre közösen jegyzi A csendes ulti című kötetet az egykori MDF-es Herényi Károly és a szocialista Lendvai Ildikó. A két politikus, akik csaknem húsz éven keresztül ellenfelekként álltak egymással szemben, homlokegyenest más ideológiai, politikai nézeteket vallva most leültek egy asztal két oldalára, hogy szemtől szembe elmondják egymásnak, hogyan élték meg, hogyan gondolták akkor, és hogyan látják ma azt, amit akkor gondoltak, és megéltek. Lendvai Ildikó a könyvbemutatón azt mondta: kár, hogy nem aktív politikusokként beszélték át a dolgokat, mert akkor sok dologban még időben megérthették volna a másik szándékait, elképzeléseit. Hozzátette azt is, a könyvben senki ne várjon nagy pletykákat, politikusokat bedöntő sztorikat.
A magyar miniszterelnök portréját rajzolta meg Hajrá, magyarok! című köteétben a lengyel konzervatív újságíró és blogger, Igor Janke, aki saját bevallása szerint nem rajongója Orbán Viktornak, de a könyvből kitűnik, hogy a magyarországi zsigeri előítéleteknek sem rabja. Az Index a kötet különlegességét abban vélte megtalálni, hogy „nyelvezete nem izgalmasabb, mint egy maratoni rádiós interjú, de Janke a maga steril stílusában skrupulusok nélkül mer olyan állításokat megfogalmazni, melyeket a hazai szcéna pozitív vagy negatív elfogultsággal terhes közírói soha”.
Összeférhetetlen kolléga, kivonuló politikus, és egy hivatásának élő újságíró – mindezek megtalálhatók Kálmán Olga Egyenes beszéd című kötetében. Kampányidőszakban természetesen a politikusokról szóló részek a legpikánsabbak. Kálmán róluk úgy véli: nem kegyet gyakorolnak, ha beülnek hozzá valódi beszélgetést folytatni. „Neki tájékoztatnia kell a nyilvánosságot, ez munkaköri kötelessége. Egy jó politikus ráadásul pontosan tudja, hogy ha vállalja a véleményét, hajlandó érvelni, valós polémiában részt venni, akkor sokkal többet nyerhet, mint ha színtelen-szagtalan interjúkba menekül, vagy csak a saját táborával áll szóba” – mondta a szerző a kötet bemutatóján.
„Az Országházi divatokból kampányrengető, annak ívét valamely irányba taszító titkok nem fognak kiderülni” – írtuk Kukorelly Endre író, egykori LMP-s képviselő néhány hete megjelent könyvéről. A kötetben ugyanakkor interjút készítő majdani miniszterelnök, cukorkát kínáló jobbikos képviselő, notórius bekiabálók, színházkerülők, deklaráltan nemolvasók, hatalmasok és hataloméhezők kergetik egymást, miközben a háttérben zajlik az úgynevezett politikacsinálás. Az Országházi divatok egyfajta napló, civil lenyomat, személyes eszmefuttatások gyűjteménye, talán kordokumentum is, melyben végre olyasvalaki mesél a T. Házról, akinek megvannak az eszközei arra, hogy azokkal az ott megélteket közvetíteni is tudja.
A kampányidőszakban a legnagyobbat eddig Zuschlag János könyve durrant. A Szalai Vivien által jegyzett Pártházból a börtönbe című kötet fülszövegében azt ígéri, hogy „a politika ijesztő mélységeibe viszi el az olvasót, kiderül, kik és miért hagyták cserben a volt szocialista politikust, és honnan, hova kerülnek a kenőpénzek”. Valószínűleg nem ennek a bombasztikus szövegnek köszönhetően, de az tény, hogy napokig valóban a nejlonszatyorba dugott lelépési pénzekről, meg a fiatal politikust molesztáló parlamenti képviselőről szóló részektől volt hangos a sajtó.
