Kezdjük az összegzéssel: a könyvekbe senki nem olvas bele, forgatja, nézegeti, az alapján dönt. A London Book Fair a könyvszakma találkozója, itt a jogtulajok, a kiadók üzletelnek és tárgyalnak egymással, esetleg belefutnak egy-két jövőbeli bestsellerbe. Például most mindenki az új Dan Brown-könyvet keresi, de semmi infó nincs róla.
Nagy nevek nem forognak itt, azokat könnyű eladni, hanem kisebbeket, a könyvpiac jelentős szeletének résztvevőit lehet itt megtalálni. Az LBF-en mindenki tárgyal (Magyarországról is jöttek néhányan: az Ulpius és az Agave tuti, meg Matyi Dezső) rajtam kívül, valószínűleg csak én vagyok itt könyveket nézegetni.
Nagy nevek nem forognak itt, azokat könnyű eladni, hanem kisebbeket, a könyvpiac jelentős szeletének résztvevőit lehet itt megtalálni. Az LBF-en mindenki tárgyal (Magyarországról is jöttek néhányan: az Ulpius és az Agave tuti, meg Matyi Dezső) rajtam kívül, valószínűleg csak én vagyok itt könyveket nézegetni.
(A fényképekért elnézést, de a Lumix megadta magát)
A két Syma-csarnoknyi területen befogadhatatlanul sok standon különböző kiadók: gyerek-, orvosi-, tudományos-, motoros- és amerikai focis könyvek, itt minden van, még manga Machbeth is. A szakácskönyveket főzőshowval adják el, de végigültem egy Tony Parsons-interjút is, hátha kiderül valami. "Az ember, aki drogozott a Sex Pistols-szal" - ennyit tudtam róla, és hogy újságíró volt valaha, ma meg inkább nyomja a bestsellereket. A sehova sem tartó beszélgetés során az derült ki, hogy Peking és Sanghaj izgatja, meg az apa-fiú kapcsolat. Sokkal érdekesebb volt az öreg tanzániai kiadófőnök találkozása dél-afrikai kollégáival, akik a beszélgetés közben névjegyet cseréltek, majd megkajáltak, végül elbóbiskoltak.
Mi hol vagyunk? Ja, sehol
A rengeteg kiállító között a németek egy szép és egységes standon mutatják magukat, ahogy a spanyolok és a románok is, meg minden normális ország. Na és kik nem? Bizony, a magyarok. A frankfurti könyvvásáron mindig nagy erőkkel ott vagyunk, de az olyan, mintha hazai pályán játszanánk, itt meg semmi, ami elég elkeserítő, ha belegondolok, milyen ügyesen kínálják a könyveiket például a románok. Annyira sokat gondolunk az irodalmunkról, de ide nem merünk/ nem tudunk/ nem akarunk kijönni, de miért? A tavalyi cannes-i filmfesztiválra összeállt néhány forgalmazó, és együtt jelentek meg a filmmarketen, ilyet miért nem tud a könyves szakma?
Az arab massza
Az idei LBF kiemelt vendége az arab irodalom, amely számomra egy elég nagy massza: 22 ország közös fellépésével azt biztos elérik, hogy az európai olvasó számára ugyanolyan ismeretlen masszák is maradnak. Ráadásul a standjaik között is óriási a különbség: a szaúdiaknál hatalmas makettek, fényes, virágos díszítéssel, a könyveket elrejtve várják a vendégeket, sok kaftános ember invitálja be a látogatókat, de kevesen nyitottak erre. Párhuzamosan a kiállítással egy szemináriumsorozaton dolgozzák fel az arab irodalomhoz kapcsolódó legfontosabb kérdéseket: kiadás, költészet, próza, női szerzők, fordítás, az angolok viszonya az arab irodalomhoz.
Az arabok a központban
Be Green!
A könyvszakma legélénkebben idén a környezetvédelemre és a digitális világra összpontosít egy-egy előadássorozattal. Előbbire teljesen véletlenül estem be, mert rossz terembe mentem, és ahogy régen az egyetemen, itt is későn vettem észre. De így legalább megtudtam, milyen előretörés van a nyomda, a festék, a csomagolás terén; think green, be green, mondta a HarperCollins kiadó vezetőmérnöke. Igen, a könyvkiadó egyik legfontosabb embere egy mérnök, aki csak a környezetvédelemmel foglalkozik, és a Penguinnél is van ilyen szakértő, most mindenhol policy ez. Az mondjuk szórakoztató, amikor ilyen hatalmas kiadók előadják (magyarázkodnak?), mennyi mindent tettek a környezetért. Mert ugye a festék, meg a csomagolás. A legjobb kérdést egy új-zélandi független kiadó képviselője tette fel: Nem arra kellene törekedni, hogy vékonyabb könyveket adjanak ki? Mert ugye mindenhol tendencia a szellős szövegkezelés, a minél vastagabb megjelenés. Hajrá esőerdők, hajrá fák!
Minden a digitalizálás
A környezetvédelmet másfelől közelítette meg a digitális könyvkiadásról (e-book), az online vásárlásról és marketingről szóló szemináriumsorozat, ahol hatvanéves emberek beszéltek a kikerülhetetlen és szükségszerű online változásokról. "A High Street könyvesboltjai és az Amazon között kell megtalálni a megfelelő online eladást" - mondta egyikük, aki nagyon hitt a könyvesboltokban, kiemelte kultúraközvetítő szerepüket, míg az online-t arra használja, hogy azzal is behúzza a boltjába az embereket, miközben támogatja (hiszen jól megy) az online kereskedést. Erre az előadásra be kellett volna ültetni a hazai könyvpiac jeleseit (kivétel Bookline), hogy lássák, merre tart a világ. Erre. Közösségek, online vásárlás, egyedi ajánlatok, gyorsaság. Mert a könyvesbolt és az online nem zárja ki egymást.
HarperCollins vagy Random house
A nap kulcsmondata: "The e-book is waiting for iPod". Az évente mindössze 2-3 százalékkal növekedő e-book piac robbanását várják a szakértők az iPodtól, aminek a legújabb verziói már alkalmasak lennének a kényelmes szövegolvasásra is. A Sony ebook olvasóját szidták, nem csodálom. Ennek ellenére csak a Microsoft van jelen egy online kiadó-adatbázissal.
Románnak lenni jó
A háromnapos rendezvénynek ma vége lesz, mi, magyarok igencsak tudnánk profitálni egy ilyenből. A könyvszakma is termékeket ad el (product, sorry - mondta az egyik előadó), így is kezeli itt mindenki. Mert a kultúraközvetítés, a nevelés, lássuk be, másodlagos. A kérdés egyszerű: miből lehet a legtöbbet eladni, ami illeszkedik a kiadó arculatához? A hazai könyvkiadók közül sokan képesek tartani magukat ahhoz, hogy minőségi könyveket juttassanak el széles tömegekhez, mindezt úgy, hogy a kiadó identitása tisztázott. És persze vannak, akik menekülnek előre, mindent felvásárolnak, mert ez is egy út.