Egy ismeretlen, fiatal belorusz újságíró, Szvetlana Alekszijevics 1985-ben egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), és mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba - és ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig ismert történelmet.

Utolsó tanúk - Gyermekként a második világháborúban

Fordította: M. Nagy Miklós, Európa, 2017, 360 oldal, 3690 HUF

 

Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket, s volt, hogy a szemük előtt végezték ki őket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizenhárom éves korukban már harcoltak is a németek ellen. És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot.

Olvass bele a könyvbe:

Szvetlana_Alekszijevics_Utolsó_tanúk_részlet by konyvesblog on Scribd