Kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor azonnal elolvasnánk egy könyvet, de hosszú heteket kell várnunk, amíg megérkezik. Magyarul ugyanis még nem jelent meg. Mennyivel egyszerűbb lenne levenni a polcról egy könyvesboltban, persze csak akkor, ha minőségi a fordítás. A végtelenségig tudnánk folytatni a listát azokról a könyvekről, amelyeket ideje lenne már magyarra fordítani. Kiadók, fordítók ébresztő! Kommentben várjuk a további címeket, amiket le kellene fordítani.
Jonathan Franzen Szabadságával idén már letudtuk a magyarul megjelenő Nagy Amerikai Regényt (sőt az azt megelőző Javításokkal is), de a fordítók még mindig adósak a huszadik század végének egyik legfontosabb amerikai korrajzával, az Infinite Jesttel. Pedig írója, David Foster Wallace kimerítette a tragikus sorsú művész definícióját, és már ezerszer bebizonyosodott, hogy a tragédia jobb reklám, mint a hosszú, boldog élet. Wallace 20 éven át szenvedett depressziótól, ám az antidepresszánsok mellett képes volt dolgozni. A mellékhatások megjelenése után letette a gyógyszert, ám depressziója visszatért, és semmilyen más kezelés (új tabletták, elektrosokk-terápia) nem használt. 46 éves korában, 2008 novemberében lett öngyilkos. Ezeroldalas gigaregényében Észak-Amerikája egyetlen tagállam az Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót magába foglaló új hatalomban. A történet nagyrészt egy Infinite Jest című eltűnt film körül forog, amely annyira szórakoztató, hogy megtekintés után a nézői elvesztik az életkedvüket, és soha többé nem érdeklődnek más iránt. Persze a nagy amerikai rémálom nem lehetne teljes drogrehabilitáció, szórakoztató média, gyermekbántalmazás, quebeci szeparatisták és egy kis tenisz nélkül. A könyv 388 darab végjegyzetet tartalmaz, amelyek segítenek megérteni a sztorit, úgyhogy fordító legyen a talpán, aki nekivág.
Bár a májusban Magyarországra látogató Hanif Kureishi több könyvét (Intimitás, A külteleki Buddha) is lefordították magyarra, a 2001-es Gabriel’s Gift eddig kimaradt. Pedig a könyvet maga David Bowie könyörögte ki az írótól, hogy legyen mit illusztrálnia. A regény gyerekkönyvnek indult, de a történet fejlődésével egyre inkább felnőtt regénnyé alakult, és Bowie figurája is bekúszott a sztoriba. A 15 éves londoni srác filmrendező akar lenni. Mivel az élet írja a legjobb forgatókönyveket, szülei házassága váratlanul széthullik. Pincérnő anyja nem bírja elviselni apja életművészkedését, ezért kidobja őt a házból, fia mellé pedig a lelki nyugalom megőrzése érdekében egy emigráns bébicsőszt bérel. A fiú közben halott ikertestvérével beszélget, tárgyakat rajzol, amik később megelevenednek, és próbálja megoldani a felnőttek konfliktusát, hogy ismét belesüllyedhessen a gondtalan gyermekkorba. Vagyis csak a szokásos kamasz dolgok.
Mivel pár éve azt is tudjuk, hogyan kell helyesen kiejteni 2003 irodalmi Nobel-díjasának, a dél-afrikai származású J. M. Coetzee-nek a nevét, akár magyarul is olvashatnánk második, félig önéletrajzi ihletésű regényét, a Youth-ot. Sajnos még az első, a Boyhood: Scenes from Provincial Life sincs lefordítva, és Coetzee két Man Booker-díjas könyvének (Michael K. élete és kora, Szégyen) sem ártana egy újrafordítás. A harcos állatvédő emigránsregényének főszereplője John, Cape Town egyetemén hallgat matematikát és irodalmat (épp úgy, mint Coetzee), és nagyon reméli, hogy egyszer író lesz belőle. Coetzee 1962-ben költözött Angliába, ahol számítógépes programozóként kezdett dolgozni, csak úgy, mint főhőse, John. Kirekesztettség, elidegenedés, nőgyűlölet, és a kegyetlen Dél-Afrika lemodellezése London sötét és mocskos utcáin. Legújabb könyve a The Childhood of Jesus jövő márciusban érkezik. A regényben a fiatal Jézus dacol szüleivel, keres magának lányt, és tisztességes munkát, és próbálja megtalálni a helyét a könyörtelen világban. Olvasatlanul is követeljük a magyar változatot!
Ha egy költő megírja az első regényét, az mindig nagy visszhangot kap. Nem volt ez másképp a kanadai Anne Michaels első prózai írásával, a Rejtőzködő töredékekkel sem. 2000-ben még magyarra is lefordították. Második regénye, a The Winter Vault két nagyszabású, huszadik század közepi mérnöki projekt, az asszuáni gát, és a kanadai Szent Lőrinc-víziút megvalósításának idején játszódik. A történet középpontjában két férfi áll, az érzékeny angol mérnök, és a háborút túlélő lengyel zsidó művész, aki Torontóba emigrált. Kettejük között mi is lehetne az összekötőkapocs, ha nem A Nő, aki történetesen előbbi felesége, és utóbbi szeretője. De ahogy a minden érzékszervre ható Rejtőzködő töredékeknél, ennél a könyvnél sem a sztori a lényeg. Sokkal inkább az emlékekkel való szembenézés, és a hiány feldolgozása. Michaels egy költő érzékenységével közelít a témához, ezért nagyon reméljük, hogy a magyar változatra nem egy esetleges moziváltozatig kell várnunk.
Két saját könyve van, amire mindig emlékezni fog, vallja Joyce Carol Oates. Az egyik az 1975-ben magyarra fordított ők, a másik a soha le nem fordított, monumentális Marilyn Monroe-fikció, a Blonde. A 700 oldalas regény eredetileg 175 oldalas novellának készült, amelynek utolsó szava a színésznő neve lett volna, ám Oates-t annyira beszippantotta Monroe világa, hogy nem bírta abbahagyni az írást. Kezdőbetűkkel, és sokat sejtető nevekkel (Ex-atléta, Drámaíró) játszik, és meglepően bizalmas hangnemben épít fel a Hollywoodba vágyó lányból szexszimbólumává vált díva életútját. A regényből már készült egy minisorozat, sőt folynak a tárgyalások egy mozifilmről is, úgyhogy épp itt lenne az ideje, hogy magyarul is megjelenjen. A jövőbeni könyvborító tervezőinek pedig csak annyit üzennénk, hogy felejtsék el a szoknyalibbentős Monroe-fotót, és legyenek kicsit kreatívabbak.
