Zack Snyder véghezvitte azt, amit sokan, többek közt maga az író, Alan Moore is lehetetlennek gondolt, és amibe eddig már három rendező bicskája is beletört: 22 év után végül csak filmvászonra került a Watchmen. A végeredmény viszont továbbra is megosztja a közönséget. Moore és Gibson képregénye számos kritikai elismerésben részesült, és még a Times azon 100-as listájára is felkerült, mely az 1923-tól napjainkig tartó időszak, legjobbnak ítélt angol nyelvű irodalmi alkotásait egyesíti. A szerzőpáros túllépett a korabeli jó/rossz dichotómiára épülő képregényeken, és egy jóval diszkurzívabb, többrétegű, társadalmi- történelmi- és politikai síkokat egybeolvasztó világot alkotott meg, ami még többszöri újraolvasás után is tartogat meglepetéseket.

A Watchmen távolról sem az egyetlen megfilmesíthetetlennek hitt könyv, amit végül mégis vászonra vittek. Az elmúlt pár évtizedben, A Meztelen ebéd, Az angol beteg, a Parfüm, de még az Ulysess adaptációi is elkészültek. Viszont néhány irodalmi remeket sehogy sem sikerül filmvászonra álmodni, hiába a sok évnyi kísérletezés és az elköltött dollármilliók. Lehet, hogy például már Salinger sem fogja megélni a Zabhegyező mozisikerét, mert már évtizedek óta nem találják a tökéletes Holden Caulfield-ot.

Az olvasókat kérjük, soroljanak könyveket, amiket lehetetlennek tartanak a megfilmesítésre.