Húsz éve, 1996. augusztus 6-án jelent meg a Trónok harca címen ismert regényfolyam, ezzel pedig George R. R. Martin új korszakot nyitott a fantasy műfajában, a HBO sorozatának köszönhetően pedig 20 millió nézőnél és több mint 70 millió eladott példánynál tart A tűz és jég dala epikus fantasy-ciklus. A regény, ami olyan lassan készül, hogy még a tévéadaptációja is lehagyta. A cikk spoilereket tartalmaz azok számára, akik egy barlangban éltek, és soha semmit nem hallottak a Trónok harcáról.

A tűz és jég dala (A Song of Ice and Fire) fantasy-ciklust hasonló szent őrület övezi, mint a Harry Potter-köteteket, világszerte rajongók milliói várják a már soha el nem készülőnek tűnő hatodik kötetet, a Winds of Wintert, valamint a HBO sorozatának következő évadát, amely már 2016 tavaszán lehagyta a regényciklust, és ami tévétörténelmet írt a maga 38 Emmy-díjával.

A siker viszont nem jött azonnal. 1996. augusztus 6-án a HarperCollins megjelentetett egy könyvet, amelytől azt remélték, hogy talán ötezer keménykötetes példányt el tudnak adni belőle. A várakozás finoman szólva nem volt túl erős, pedig George R.R. Martin ekkor már nem volt kezdő, ismeretlen író. Martin pályáját horror- és fantasynovellákkal kezdte, amelyeket különböző újságokban és magazinokban publikált.

Könyves Magazin 2016/4.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016,  76 oldal, 490 HUF vagy 5 pont  + 199 HUF

 

Első regénye 1977-ben jelent meg, Dying of the Light címmel, első könyvsikere pedig Lázálom című vámpírregénye volt 1982-ben. Főállású íróként, forgatókönyvíróként és szerkesztőként dolgozott 1979-től, részt vett a legendás Alkonyzóna-sorozat elkészítésében, valamint a szintén kultstátuszba emelt Szépség és a szörnyeteg megírásában. Martin hollywoodi karrierje a továbbiakban is pénzügyi szempontból jövedelmező volt, ám kevésbé sikeres: stúdióknak szállított sorozatötleteket, amik közül az évek alatt mindössze egyetlen ötlete jutott el a pilotig, és végül abból sem lett sorozat.

Martin végül azért ment vissza fantasyírónak, mert a tervei megvalósítására nem volt pénz, ezért mindig nevetséges képekké vagy semmivé váltak a nagyszabású víziói. Volt benne némi dac a Trónok harca írása során, mivel úgy gondolta, a regény úgysem kerül képernyőre, ezért legyen minden monumentális benne: a Faltól Királyváron át a sárkányokig. És nem elég, hogy minden hatalmas legyen a történetben, egyes jelenetek kontinensnyi távolságra játszódjanak egymástól. Producer legyen a talpán, aki gyártási tervet készít a forgatásra!

A sorozat megfilmesítési jogait végül az HBO szerezte meg, és 2007-ben bejelentették, hogy tévésorozatot forgatnak belőle. A hatodik évadra szánt költségvetés egyébként elérte a 100 millió dollárt.

Nehezen indult a sikersorozat története, mert Martin nem volt hajlandó odaadni filmnek a regényeket a negatív tapasztalatai miatt: egy viszonylag híres kisregényét, a később az IMDb-n 3,9 pontot összeszorgoskodó Nightflyerst filmesítették meg, még a rendező is levetette a nevét a stáblistáról. Martin viszont A tűz és jég dala írásakor már volt olyan pozícióban, hogy ne adja oda aprópénzért az akkor már fantasykörökben sikeresnek számító regényciklust, melynek második kötete, a Királyok csatája már bestseller lett 1999-ben.

Fanboyból szerkesztő

Bár a tévésorozat miatt vált korszakos jelenséggé a regényfolyam, Magyarországon elég gyorsan, már 2003-ban megjelent az első kötet. A sorozat szerkesztője, Stemler Miklós már 2000 környékén találkozott Martin nevével Magyarország legnagyobb szerepjátékos, fantasy- és sci-fi olvasóközösségének, az RPG.hu (most LFG.hu) fórumain, ahol a szerzőnek már kis rajongótábora volt:

„Akkor már jelent meg Martin-novella magyarul a Rúnában, illetve ekkoriban megjelent a Lázálom című vámpírregény, ami arról volt híres, hogy mennyire rossz a magyar fordítása. A könyvkalózkodás és a fájlmegosztás még gyerekcipőben járt, de már be lehetett szerezni, amit az ember nagyon akart. A Kóbor lovagot, az előzménynovellát olvastam először, ami tetszett, de nem nyűgözött le. CRT-monitoron, vizsgaidőszakban viszont pár nap alatt végeztem a Trónok harcával, majd a második és harmadik kötettel. Utána egy évvel jelent meg magyarul az Alexandra gondozásában az első kötet. A fórumon heves méltatlankodásba fogtunk néhányan a szöveggondozás minőségét látva (annak idején kevés fantasy és sci-fi megjelenés volt problémamentes), aztán egy barátommal megkerestük a kiadót, hogy javítsák ki a hibákat. A válasz meglepő volt: azt mondták, csináljuk mi a lektorálást, még tiszteletdíjat is kaptunk.”

A hibák egy része valóban hiba, másik része pedig nem szerencsés fordítói döntés volt. Stemler szerint Deres nevét is lehet vitatni, de sokkal zavaróbb volt, hogy vannak feudális címek, amelyek fordítása nem volt konzekvens: a warden például hol úrként, hol őrzőként, hol védelmezőként szerepelt. A legmulatságosabb félrefordítás valószínűleg a csatacsillag (morning star) nevű fegyver volt, amit szó szerint hajnalcsillagnak fordítottak, ami miatt Eddard arról beszél az egyik jelenetben, hogy legközelebb majd egy hajnalcsillagot talál Arya párnája alatt.

Stemler Miklós szerkesztő 2014-ben Svájcban találkozott Martinnal a Neuchateli Nemzetközi Fantasztikus Filmfesztiválon. A szerző már akkor csúszásban volt az azóta sem publikált Winds of Winterrel. Svájcban megkérdezte tőle, nem bánja-e, hogy nem írhat mást, csak A tűz és jég dalát. Akkor ezt válaszolta:

„Mindig azt szeretném, hogy több időm legyen. Szeretném, ha több nap lenne egy héten, több óra egy napon, és ha egy 25 éves energiájával rendelkeznék. Mindig van a fejemben egy csomó történet, több mint amit valaha is meg tudnék írni. Sokszor csak beugrik egy ötlet, és csak azzal akarsz foglalkozni, minden mást félretéve, de nem lehet, mert épp egy másik történet közepén vagy”.

Martin olyan szerzőnek tartja magát, aki jobban szeret elkezdeni történeteket, mint befejezni, most viszont minden idejét a Trónok harcába kell ölnie, amit az olvasói nyomás miatt be kell fejeznie. Az viszont tény, hogy sok jó történet épp a Trónok harca óriási sikere miatt nem fog soha megszületni a szerzőtől.

A csúszás oka Martin munkamódszerében is keresendő:

„Mindig azt mondtam, leegyszerűsítve a dolgot, hogy kétfajta író van. Vannak építészek és vannak kertészek. Az építészek tervrajzokat készítenek, megtervezik az egész házat, tudják, merre mennek a csövek, hány szoba lesz, milyen magas lesz a tető. A kertészek ezzel szemben ásnak egy lyukat, elültetnek egy magot, és várják, mi kel ki belőle. Úgy gondolom, minden író részben építész és részben kertész, de valamelyik inkább jellemző rá, én pedig sokkal inkább kertész vagyok. Mikor Hollywoodban dolgoztam, minden meghatározott körvonalak mentén működött, ezért építésznek tettettem magam. De valójában úgy működök, hogy átadom az irányítást a karaktereimnek, és követem őket.”

Martin szerint ha minden lépést előre tudna, az unalmassá és kiszámíthatóvá tenné az írást, ezért csak a kulcsmomentumokat tervezte el a még készülő köteteknél, kiadója pedig azt sem tartja kizártnak, hogy az eredetileg trilógiának szánt ciklus nyolc kötetre hízzon.

A fantasy-írók történetében egyébként egyáltalán nem számít rendkívülinek Martin tempója, mivel a fantasynál legalább annyira fontos a világ, mint maga a történet. Ahhoz pedig, hogy egy világot megírjon a szerző, újabb és újabb szálakat hoz be, újabb részletek érdeklik, és gyakran elveszik a fókusz az eredeti történetről. Tolkien 1937 és 1949 között írta A Gyűrűk Urát, holott egy sokkal rövidebb műről van szó, mint A tűz és jég dala-ciklus. A Trónok harca előtti nagy fantasy-ciklus Az Idő Kereke volt Robert Jordantől, aki halála előtt nem ért a regényfolyam végére. Az eredetileg hatkötetesre tervezett sorozat hossza egyre csak növekedett, Jordan halála előtt 12 kötetre tervezte, de ez végül 14 könyv lett. Az író 2007-ben elhunyt, az utolsó kötet előkészületei közben, azonban hagyott hátra annyi terjedelmes jegyzetet, mely lehetővé tette egy másik író, Brandon Sanderson számára a mű befejezését. Martin 2014 nyarán egy interjúban felháborodva, feltartott ujjal üzent azoknak, akik a haláláról és egészségügyi állapotáról spekulálnak, és azt gondolják, nem fogja megélni az utolsó kötet befejezését.

A tűz és jég dala-ciklus hatodik kötete leadásának már számos végső határideje suhant el a 68 éves Martin mellett, ami miatt csalódottak az olvasói, a szerkesztői, a kiadói, az HBO és a fordítói, de Martin szerint egyikük sem olyan csalódott, mint ő maga. Már 2015 Halloweenjére szerette volna befejezni a könyvet, ám a spoilerek elkerülése miatt az lett volna az ideális, ha 2016 márciusában, vagyis még a Trónok harca hatodik évadának április közepi bemutatója előtt megjelenik. Martin azóta sem jelölt ki új határidőt, akkor fogja kiadni a kezéből a kéziratot, ha úgy érzi, az a lehető legjobban sikerült, és kizárólag magát hibáztatja azért, hogy így alakultak a dolgok.

A magyar szerkesztő szerint ez nagyon rosszat tett a sorozatnak, nem is azért, mert kiderülnek a titkok, mint Hodor nevének eredete, és a tévésorozat elspoilerezi a könyveket, hanem mert más szinten van Martin, és máson a sorozat írói. Stemler Miklós szerint van egy óriási szemléletbeli különbség, ami a médiumok különbözőségéből fakad: a könyvek expanzívak.

„A Sárkányok táncánál az ember azt várta volna, hogy elindul a történet valamilyen végkifejlet felé, ehhez képest Aegonnal, a feltételezett Hamis Sárkánnyal egy teljesen új szál került a történetbe. Folyamatosan bővül a karakterek száma, és növekedik a rejtélyek száma is. Ez azért is van, mert míg a Trónok harcát írta Martin, az előzménynovellákkal is foglalkozott, ezzel pedig kibővítette az egész világot. Ezek a szálak egyre fontosabbak lesznek a Trónok harca jelenében, gondoljunk csak az először a Felesküdött kardban kidolgozott Blackfyre felkelésre. Ezt nem tudják és valószínűleg nem is akarják visszaadni a sorozat alkotói, ami az ő szempontjukból  jó döntés, hiszen így be tudják fejezni időben a sorozatot. Az ő hozzáállásuk reduktív, meghúzzák a karaktereket és elvágják a szálakat. De néha ez nagyon csúnyán történik: Dorne esetében egy nagyon bonyolult hatalmi harcot intéztek el azzal, hogy egy perc alatt átvágták Doran Martell torkát  a könyvbeli eredeti olcsó karikatúrájává tett Homokkígyók. Mikor egyébként joggal ünnepeljük az erős női karaktereket, azt is látnunk kell, hogy nem egy esetben viszont a legolcsóbb sztereotípiákat vetik be a sorozatban, szemben az eredeti regényekkel”.

Eredetmítosz

A tűz és jég dala-ciklus legelső inspirációs forrása Hadrianus fala volt, ahol Martin még 1981-ben járt:

„Angliában voltam egy barátomnál, és ahogy a skót-angol határhoz közeledtünk, megálltunk Hadrianus falánál. Ott álltam és próbáltam elképzelni, milyen lehetett római légiósnak lenni, állni a falon, és nézni a környező hegyeket. Megrendítő érzés volt. A rómaiaknak akkoriban ez volt a civilizáció vége, a világ vége. Mi tudjuk, hogy a hegyeken túl skótok éltek, de ők nem tudták. Bármilyen szörny is lehetett volna ott. Megjelent bennem a sötét erők elleni határ képzete, és ez elindított valamit. Persze mikor fantasyt írsz, minden nagyobb és színesebb, szóval fogtam a Falat és háromszorosára nagyítottam, 700 láb hosszúvá tettem és jéggé változtattam”.

A másik forrás egy álom volt: a farkaskölyköket megtaláló Branről álmodott Martin. Ebből a két képből, a kisfiúból a farkasokkal és a Falból indult ki a történet.

Mivel George R.R. Martin egyszerre rajong a történelmi regényekért és a fantasztikus irodalomért, nem meglepő az sem, hogy A tűz és jég dala-regényciklus eseményei mögött számos történelmi utalás rejlik, emellett pedig megjelennek benne a fantasy toposzai is, sokszor kifordítva, ironizálva. A Hét Királyság háborúinak legfőbb ihletője a Rózsák háborúja volt, ám Martin legnagyobb problémája a történelmi regényekkel épp az, hogy eleve tudjuk, mi lesz a vége, így egy kiszámíthatatlan, ezer szálon futó, történelmi fantasyciklust írt, amelyre nagy hatással voltak Shakespeare királydrámái is. A népszerű értelmezés szerint Tyrion Lannister III. Richárd regénybeli mása. A „púpos király” és az Ördögfióka külsőleg is hasonlítanak, és mindkettejüket vádolták unokaöccsük megölésével politikai haszonszerzés céljából. Cersei Lannister és Woodville Erzsébet királya is gyakrabban lépett félre, mint volt hűséges. A közvélemény egyszerre csodálta őket szépségükért és gyűlölte őket. Mindketten keményen dolgoztak azért, hogy gyermekeik élhessenek születéskori jogaikkal férjük halála után is. Cersei a mesék aranyhajú királylánya, aki bele is szeret a szőke hercegbe, csak az éppen az ő édes ikertestvére. IV. Eduárd és Jamie Lannister egyaránt sármos harcosok, akik aranyszínű Nap és oroszlános lobogóik alatt szinte legyőzhetetlenek voltak. Sansának és I. Erzsébetnek is „áruló” szülei voltak, és mindketten részesülhettek abban a kegyben, hogy végignézhették szüleik kivégzését. Így megtanulhatták, hogyan kell játszani a trónok harcát a túlélésért, a gyenge, védtelen nő látszatát keltve maradhattak életben. Mindkettőjüket gyűlölte az épp uralkodó királynő, és volt kapcsolatuk anyjukhoz kötődő férfival.

Szex és feminizmus Westeroson

A tűz és jég dala-ciklus – bár a rajongók szeretnek mindent Martin érdemeként kezelni – megjelenésekor sem számított kifejezetten formabontónak. Bár a legtöbb fantasynál morálisan ellentmondásosabbak a karakterek, explicitebb a szexualitás, és sokkal politikusabb és realisztikusabb a történet, ezzel együtt nem Martin találta fel a spanyolviaszt. Stephen R. Donaldson Covenant-ciklusa egy kilenckötetes történet, első része 1977-ben jelent meg, a nézőpontkarakter leprás, és a való életből átkerül egy fantasy világba. Azonban mivel arra gyanakszik, hogy megőrült, és nincsenek a tettének következményei, az első tette az, hogy megerőszakol egy tizenéves lány – majd tovább indul, hogy megmentse a világot. A szexualitás Westeroson hatalom, vagy a hatalomhoz vezető út, fegyver az erősek kezében, és veszélyes gyengeség a legtöbbek számára:

„Az élet tele van szexszel, vagy tele kellene lennie. Bármennyire is rajongok Tolkienért, és a fantasy, valamint a szépirodalom óriásának tartom, valamint úgy gondolom, nagyszerű könyvet írt, amit még sokáig olvasni fognak, belegondoltál már abba, hogy a hobbitok honnan jöhetnek, mikor el nem tudod elképzelni őket szex közben? Nos, a szexualitás nagyon fontos része az embernek. Vezet minket, motivál, nemes dolgokra és óriási hülyeségekre késztet. Ha kihagyod az írásból, nem lesz teljes a világod”.

A Gyűrűk Urához képest Martinnál erősebb női karakterek vannak, de Éowynról is mindent lehet mondani, kivéve, hogy gyenge volna, ráadásul nagyon fontos szerepe van, akárcsak Arwennek, aki szembeszáll az apai paranccsal. Tolkiennál is léteznek érdekes női karakterek, de sokkal tradicionálisabbak, mint A tűz és jég dalában. Míg A Gyűrűk Urában a viktoriánus eszmékhez mérten merevek a nők, Martin női szereplői kidolgozottak és motivációrendszerük rendkívül jól felépített. Daenerys Targaryen, a rabszolgafelszabadító feminista, Arya Stark vadóc „tomboy”, Cersei Lannister az intrikus, vérfertőző anyakirálynő, Catelyn Stark egyszerre anyafarkas és gonosz mostoha; ők mind ugyanolyan fajsúlyos szereplők, mint a férfiak, a történetet pedig sokszor az ő nézőpontjukból is követhetjük. Ebből a szempontból A tűz és jég dala már-már posztfeminista szöveg, a nők és a férfiak ugyanazokban a csapdákban vergődnek, egyenlő felek, és ez Martinnak természetes. Mindemellett pedig a szereplők a feudális társadalmi kereteken belül cselekszenek, nincs benne politikai korrektség vagy liberalizmus, ami idegen lenne ettől a világtól. Martin regényciklusa nem a romantikus, varázslattal teli, gáncstalan lovagok középkorában játszódik, ennyiben a fantasy-hagyományoknál közelebb van a történelmi fikciókhoz. A nemes úr Westeroson ritkán szeret bele a parasztlányba, és veszi feleségül, sokkal inkább megerőszakolja, ha úgy tartja kedve, fattyak tömegét állítva az örökösödési vonal legaljára.

A tévésorozatot az ötödik évadig rengeteget támadták a feministák, nőgyűlölőnek tartották, ahol a női szereplőket megfosztják jogaiktól, tárgyiasítják őket, lépten-nyomon megerőszakolják őket, cserébe pedig mutogathatják a melleiket. A hatodik évadban viszont láthattuk, hogyan lépnek a nők előre, maradnak életben és veszik át az uralmat egy erősen patriarchális társadalomban. Martinnak erre is volt válasza:

„Volt olyan szakasza az életemnek, mikor feministának vallottam magam, még a hetvenes években. De a 80-90-es években a feminizmus megváltozott, és azt olvastam pár női írásban, hogy egy férfi nem lehet feminista, és ne is hívja így magát, mert az képmutatás. Szóval úgy gondoltam, akkor mivel férfi vagyok, nem lehetek feminista. Számomra a feminizmus azt jelenti, hogy ugyanúgy kezelem a nőket és a férfiakat, mind emberként. Persze vannak különbségek, de a legtöbb különbséget a kultúra gyártja, amiben élünk, legyen az a középkori Westeros kultúrája, vagy a 21. század nyugati kultúrája”.

A sorozat záróepizódjában már gyakorlatilag minden földrészt egy női szereplő ural: Királyvár Cerseié, az Észak ura ugyan Havas Jon, a törvényes örökös viszont a romantikus kislányból kőkemény vezetővé váló Sansa, Yara kezében vette az irányítást Theontól, Arya lassan végigér a halállistáján, Daenerys pedig elindult sárkányaival és flottájával meghódítani a Vastrónt. Innen várjuk a folytatást.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin őszi számában jelent meg.