Fleming, akit azért dobtak ki az etoni elitiskolából, mert egy kurvától nemi betegséget szedett össze, 17F fedőnéven harcolta végig a második világháború titkos bevetéseit, 1953-ban pedig könyvet írt hihetetlen kalandjairól. Ez volt a Casino Royale, amit később tizenhárom másik kötet követett.
Bond. James Bond. Hűvös eleganciájú brit tikos ügynök, aki felrázva, és nem keverve issza a vodka-martinit, lelkiismeret-furdalás nélkül végez a gonosztevőkkel, gátlástalanul megdugja az ellene küldött kémnőket, és hiába múlt el 55 éves, a mai napig változatlan népszerűségnek örvend. Fleming 1953-ban, 44 évesen írta meg első Bond-regényt, a Casino Royale-t, és 1964-ig újabb tizenhármat. Óramű pontossággal dolgozott: két hónap alatt hozott össze egy kötetet jamaikai villájában, a híres Goldeneye-ban. Kopott írógépén kétezer szót gépelt be minden reggel, három óra alatt, hogy aztán estig koktélozhasson a tengerparton. Szokatlan volt tőle ez a pedáns munkamorál, mivel egész addigi életét a könnyed nemtörődömség jellemezte.
Ian Lancaster Fleming 1908. május 28-án született Londonban. Apja, Valentine Fleming parlamenti képviselő azt akarta, hogy a fia a skót-amerikai tulajdonban lévő Robert Fleming & Co. bank tisztviselője legyen, ezért az előkelő Eton College-be, majd a Sandhurst katonai akadémiára küldték tanulni. Fleming viszont csak annyira szeretett a pénzzel foglalkozni, amíg italra, cigarettára és nőkre költötte, az unalmas banktisztviselői munka helyett inkább utazgatni akart, és a Reuters külügyi újságírója lett.
Nyelvismerete, európai útjai, és megnyerő modora miatt a második világháború kitörése előtt ügynöknek szervezte be a brit haditengerészet hírszerzése. 17F fedőnéven számos veszélyes küldetést hajtott végre 1939 és 1944 között, kommandót vezetett ellenséges területen, és sohasem vált meg kedvenc fegyverétől, a könnygázzal töltött golyóstolltól. Felming saját feletteséről, John Godfrey admirálisról mintázta Bond főnökét, M-et, de az admirális volt az is, aki a vodka-martinit rázva, és nem keverve itta. Jellemző egyébként az íróra, hogy a James Bond-könyvekben olvasható sztorik 90 százalékban valóban megtörténtek, de Fleming igazi hazafiként soha sem a brit titkosszolgálat viselt dolgairól írt, hanem a nyugatnémet elhárítás és a KGB kémkörökben elhíresült ügyeit lopta el.
A 007-es és Ian Fleming sokban hasonlítanak egymásra: mindketten szeretik a gyors autókat, a drága italokat és a dúskeblű nőket. James Bond Fleming egyik ügynöktársától, Patrick Dalzel-Jobtól örökölte gátlástalanságát és fanyar humorát, a nevét pedig egy amerikai ornitológustól (akitől az író később bocsánatot kért a nyúlás miatt, és arra biztatta, nevezzen el róla egy ronda madárfajt).
Fleming saját bevallása szerint mindig kedvtelésből írt, de 1958-ban, a hatodik, milliós példányszámot produkáló James Bond-regénye után (ez volt a Dr. No) úgy érezte, a könyvesboltok bestseller listái után a filmipart is meg kell hódítania. Egy meggondolatlan pillanatában bagóért eladta a Casino Royale megfilmesítési jogait, és még ugyanebben az évben bevitt a CBS csatornához egy hat epizódból álló sorozat-vázlatot. Ezt visszadobták, és hasonló sorsra jutott az NBC-nek írt kalandfilm-sorozata is, a Jamaica parancsnok (bár ennek egyes elemei később visszaköszöntek a 62-es Dr. No forgatókönyvében).
Fleming 1959-ben ismét úgy döntött, hogy érdemes megnézni, hogyan működik egy cápákkal, búvárokkal és bikinis lányokkal telepakolt Bond-sztori a mozivásznon, és a Tűzgolyót (Thunderball) már eleve forgatókönyvként írta meg. Korábbi kudarcaiból tanulva tettestársakat keresett: Jack Whittingham forgatókönyvíró mellett Kevin McClory is besegített a dialógusok megírásába.
McClory azonban nem bizonyult olyan jó írónak és producernek, mint ahogyan azt hangoztatta magáról. A forgatókönyv lassan haladt, a forgatások elkezdéséhez nem sikerült támogatót szerezni, így Fleming végül elveszítette a türelmét, és kiszállt. Egymaga fejezte be Jamaikában a Tűzgolyót, regényként. Amit az 1961-es megjelenés után McClory is elolvasott, és beperelte Fleminget, aki állítása szerint sok olyan elemet vett át a Thunderball-forgatókönyvből, amit eredetileg nem is ő talált ki. Fleming nem aggódott a per miatt, két váratlanul felbukkanó producer (Harry Saltzman és Albert Broccoli) hatalmas összeget kínált neki az addig megjelent, és az összes, jövőben megírt Bond-történet megfilmesítési jogáért. (McClory később megnyert néhány pert, és a Tűzgolyó őt illető szerzői jogaira hivatkozva forgatta le a Soha ne mondd, hogy soha című, nemhivatalos James Bond-filmet.)
Saltzman és Broccoli kedvenc története pont a Tűzgolyó volt, ezzel akarták indítani a tervezett kémfilm-sorozatukat, ám ügyvédeik tanácsára végül mégis a Dr. No mellett döntöttek. Eredetileg Roger Moore-t akarták főszereplőnek, de ő akkor pont az Angyalt forgatta, így az 1962-es mozifilmben egy durva vonású, korábban úszómesterként és koporsófényezőként dolgozó állástalan skót sorozatszínész, Sean Connery keltette életre a 007-est.
A film kirobbanó sikere elsősorban neki, és a bikinis Ursula Andressnek köszönhető, na és persze a szemtelenül egyszerű ponyva sztorinak: Dr. No, az őrült zseni karib-tengeri titkos támaszpontja mélyén focipálya méretű masinákkal zavarja az USA rakétakísérleteit - egészen addig, amíg a brit szuperkém bele nem löki őt egy radioaktív folyadékkal teli medencébe. A folytatás, az eredeti Fleming-regények régivágású kémtörténeteit egybegyúró Oroszországból szeretettel már a következő évben, 1963-ban elkészült. A többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem.
Fleming sajnos csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt. A napi hetven cigaretta, a csődbe ment házassága és a munkájával kapcsolatos stressz miatt 1964. augusztus 12-én, 56 évesen váratlanul elhunyt. 1953 és 1964 között 14 James Bond-regényt írt meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak a haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után több szerző is folytatta, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. Születésének századik évfordulójára Sebastian Faulks írta meg a legújabb Bond-regényt Az ördög táncba visz címmel.
Ian Fleming James Bond-regényei
Casino Royale (1953)
Élni és halni hagyni (1954)
Moonraker (1955)
Gyémántok az örökkévalóságnak (1956)
Oroszországból szretettel (1957)
Dr. No (1958)
Goldfinger (1959)
Szigorúan bizalmas (1960)
Tűzgolyó (1961)
A kém, aki szeretett engem (1962)
Őfelsége titkosszolgálatában (1963)
Csak kétszer élsz (1964)
Az aranypisztolyos férfi (1965)
Polipka (1966)
Bond. James Bond. Hűvös eleganciájú brit tikos ügynök, aki felrázva, és nem keverve issza a vodka-martinit, lelkiismeret-furdalás nélkül végez a gonosztevőkkel, gátlástalanul megdugja az ellene küldött kémnőket, és hiába múlt el 55 éves, a mai napig változatlan népszerűségnek örvend. Fleming 1953-ban, 44 évesen írta meg első Bond-regényt, a Casino Royale-t, és 1964-ig újabb tizenhármat. Óramű pontossággal dolgozott: két hónap alatt hozott össze egy kötetet jamaikai villájában, a híres Goldeneye-ban. Kopott írógépén kétezer szót gépelt be minden reggel, három óra alatt, hogy aztán estig koktélozhasson a tengerparton. Szokatlan volt tőle ez a pedáns munkamorál, mivel egész addigi életét a könnyed nemtörődömség jellemezte.
Ian Lancaster Fleming 1908. május 28-án született Londonban. Apja, Valentine Fleming parlamenti képviselő azt akarta, hogy a fia a skót-amerikai tulajdonban lévő Robert Fleming & Co. bank tisztviselője legyen, ezért az előkelő Eton College-be, majd a Sandhurst katonai akadémiára küldték tanulni. Fleming viszont csak annyira szeretett a pénzzel foglalkozni, amíg italra, cigarettára és nőkre költötte, az unalmas banktisztviselői munka helyett inkább utazgatni akart, és a Reuters külügyi újságírója lett.
Nyelvismerete, európai útjai, és megnyerő modora miatt a második világháború kitörése előtt ügynöknek szervezte be a brit haditengerészet hírszerzése. 17F fedőnéven számos veszélyes küldetést hajtott végre 1939 és 1944 között, kommandót vezetett ellenséges területen, és sohasem vált meg kedvenc fegyverétől, a könnygázzal töltött golyóstolltól. Felming saját feletteséről, John Godfrey admirálisról mintázta Bond főnökét, M-et, de az admirális volt az is, aki a vodka-martinit rázva, és nem keverve itta. Jellemző egyébként az íróra, hogy a James Bond-könyvekben olvasható sztorik 90 százalékban valóban megtörténtek, de Fleming igazi hazafiként soha sem a brit titkosszolgálat viselt dolgairól írt, hanem a nyugatnémet elhárítás és a KGB kémkörökben elhíresült ügyeit lopta el.
A 007-es és Ian Fleming sokban hasonlítanak egymásra: mindketten szeretik a gyors autókat, a drága italokat és a dúskeblű nőket. James Bond Fleming egyik ügynöktársától, Patrick Dalzel-Jobtól örökölte gátlástalanságát és fanyar humorát, a nevét pedig egy amerikai ornitológustól (akitől az író később bocsánatot kért a nyúlás miatt, és arra biztatta, nevezzen el róla egy ronda madárfajt).
Fleming saját bevallása szerint mindig kedvtelésből írt, de 1958-ban, a hatodik, milliós példányszámot produkáló James Bond-regénye után (ez volt a Dr. No) úgy érezte, a könyvesboltok bestseller listái után a filmipart is meg kell hódítania. Egy meggondolatlan pillanatában bagóért eladta a Casino Royale megfilmesítési jogait, és még ugyanebben az évben bevitt a CBS csatornához egy hat epizódból álló sorozat-vázlatot. Ezt visszadobták, és hasonló sorsra jutott az NBC-nek írt kalandfilm-sorozata is, a Jamaica parancsnok (bár ennek egyes elemei később visszaköszöntek a 62-es Dr. No forgatókönyvében).
Fleming 1959-ben ismét úgy döntött, hogy érdemes megnézni, hogyan működik egy cápákkal, búvárokkal és bikinis lányokkal telepakolt Bond-sztori a mozivásznon, és a Tűzgolyót (Thunderball) már eleve forgatókönyvként írta meg. Korábbi kudarcaiból tanulva tettestársakat keresett: Jack Whittingham forgatókönyvíró mellett Kevin McClory is besegített a dialógusok megírásába.
McClory azonban nem bizonyult olyan jó írónak és producernek, mint ahogyan azt hangoztatta magáról. A forgatókönyv lassan haladt, a forgatások elkezdéséhez nem sikerült támogatót szerezni, így Fleming végül elveszítette a türelmét, és kiszállt. Egymaga fejezte be Jamaikában a Tűzgolyót, regényként. Amit az 1961-es megjelenés után McClory is elolvasott, és beperelte Fleminget, aki állítása szerint sok olyan elemet vett át a Thunderball-forgatókönyvből, amit eredetileg nem is ő talált ki. Fleming nem aggódott a per miatt, két váratlanul felbukkanó producer (Harry Saltzman és Albert Broccoli) hatalmas összeget kínált neki az addig megjelent, és az összes, jövőben megírt Bond-történet megfilmesítési jogáért. (McClory később megnyert néhány pert, és a Tűzgolyó őt illető szerzői jogaira hivatkozva forgatta le a Soha ne mondd, hogy soha című, nemhivatalos James Bond-filmet.)
Saltzman és Broccoli kedvenc története pont a Tűzgolyó volt, ezzel akarták indítani a tervezett kémfilm-sorozatukat, ám ügyvédeik tanácsára végül mégis a Dr. No mellett döntöttek. Eredetileg Roger Moore-t akarták főszereplőnek, de ő akkor pont az Angyalt forgatta, így az 1962-es mozifilmben egy durva vonású, korábban úszómesterként és koporsófényezőként dolgozó állástalan skót sorozatszínész, Sean Connery keltette életre a 007-est.
A film kirobbanó sikere elsősorban neki, és a bikinis Ursula Andressnek köszönhető, na és persze a szemtelenül egyszerű ponyva sztorinak: Dr. No, az őrült zseni karib-tengeri titkos támaszpontja mélyén focipálya méretű masinákkal zavarja az USA rakétakísérleteit - egészen addig, amíg a brit szuperkém bele nem löki őt egy radioaktív folyadékkal teli medencébe. A folytatás, az eredeti Fleming-regények régivágású kémtörténeteit egybegyúró Oroszországból szeretettel már a következő évben, 1963-ban elkészült. A többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem.
Fleming sajnos csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt. A napi hetven cigaretta, a csődbe ment házassága és a munkájával kapcsolatos stressz miatt 1964. augusztus 12-én, 56 évesen váratlanul elhunyt. 1953 és 1964 között 14 James Bond-regényt írt meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak a haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után több szerző is folytatta, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. Születésének századik évfordulójára Sebastian Faulks írta meg a legújabb Bond-regényt Az ördög táncba visz címmel.
Ian Fleming James Bond-regényei
Casino Royale (1953)
Élni és halni hagyni (1954)
Moonraker (1955)
Gyémántok az örökkévalóságnak (1956)
Oroszországból szretettel (1957)
Dr. No (1958)
Goldfinger (1959)
Szigorúan bizalmas (1960)
Tűzgolyó (1961)
A kém, aki szeretett engem (1962)
Őfelsége titkosszolgálatában (1963)
Csak kétszer élsz (1964)
Az aranypisztolyos férfi (1965)
Polipka (1966)