Szabó Róbert Csaba második mesekötete rögtön egy nagy váltással indít: a vidéken élő Vajon Nagyi sok év után visszatér a nyüzsgő nagyvárosba, Kolozsvárra, ahol mindenki rohan és ideges és türelmetlen, és maga a város is változóban, alakulóban van, hiszen régi épületek tűntek el, és újak jelentek meg a helyükön. Szóval, egy óriási káosz az egész, amin az sem segít, hogy Vajon Nagyi nem ismeri a körforgalom működését, és kisebb közlekedési gubancot okoz a vezetési manővereivel.
Egy lüktető, zsizsegő jelenettel indít tehát a kötet, és már rögtön a kezdet kezdetén felbukkan az első rész főbb szereplői közül három: a nagymamán kívül a hegyre vigyázó két manó, akik epizodistákból itt kulcsfigurákká válnak. Az ő utazási motivációik jobbára homályban maradnak, míg a nyolcvanas éveiben járó nagyiról tudni lehet, azért jött, hogy Ferkó nevű unokájára vigyázzon, amíg a szülők külföldön turnéznak. De van egy ennél nyomósabb oka is: valamiképp meg akarja változtatni a Szabályt, ami szerint tizennégy éves kortól az ember varázstalan lesz (~ kifogy a varázslatból), ami azt jelenti, hogy Ferkó sem láthatja többé a manókat.
Megérkezésük után viszont szokatlan események kezdődnek. Mintha valaki úton-útfélen akadályozná, gáncsolná abban, hogy elérje célját. Hamarosan kiderül, hogy gyanakvása nem volt alaptalan, a manók (a már ismerteken kívül egy belassult antikvárius, valamint a botanikus kert Rúfusz nevű manója) mind készülnek valamire: egy másik dimenzióba akarnak lépni. A mesének talán ez a legingoványosabb része; sokáig csak utalások történnek rá, de nem igazán egyértelmű, mi is forog itt kockán, mi ennek az utazásnak az igazi tétje. Nagy döccenőt csak azért nem okoz, mert közben sodornak tovább az események, amelyek nem szűkölködnek a meta- és popkulturális utalásokban.
Szereplőink kapásból saját könyveik celebjeivé válnak, egy környezetvédelmi tüntetésen ugyanis kiderül, hogy az első részből megismert történet már mesekönyvként is kapható, híresek lettek, igazi mesehősök, még ha az antikvárius igyekszik is lehűteni a nagyi lelkesedését:
„Ne becsüld túl a szerepedet (…) Elvégre nem vagy több egy mesehősnél.
(…)
Éppen azért! Mesehősnek lenni a legnagyobb hatalom a világon. A gyerekek odavannak értük.
(…) Ugyan, ébresztő! A mai gyerekek tizennégy éves kor fölött nem hisznek manókban, feltámadó Aranyhegyben és más ilyenekben.”
A könyvnek fontos toposza a felnőtté válás, pontosabban az a mezsgye vagy határterület,
amikor a gyerekkor átbillen a fiatal felnőttkorba,
és mindazok, amik és akik addig fontosak voltak (jelen esetben a mesék, a fantáziavilág kellékei és szereplői) egyszeriben jelentőségüket veszítik. A nagymama ezt akarja megmenteni az unokája számára, aki szemlátomást már más dolgok iránt érdeklődik – emlékeiből kikopnak az első rész varázseseményei, nem mindig ismeri fel a varázslényeket, kétkedve fogadja a róluk szóló történeteket. Erőteljesen kamaszodik, megváltoznak a kapcsolatai – például az első részből megismert Zsuzsi is többet jelent már neki egyszerű játszópajtásnál („Nagyinak nem kerülte el a figyelmét, hogy a kezük finoman összeér. No, meg hogy kissé mindketten elpirultak.”).
A két világ között a nagyi a kulcsfigura, aki nem veszítette el a varázslátás képességét: a könyv ebből a szempontból
egyfajta hommage a nagyszülők előtt, akik mindig az unokáik cinkos- és játszótársai, bizalmasai lesznek.
A nagyi egy szuper figura, akiről az első kötet óta tudjuk, hogy sok-sok éve egyedülálló anyaként költözött vidékre, és bányamérnökként, majd polgármesterként dolgozott évtizedekig a kisvárosban. Nagy kár, hogy a mesebeli jelenben jobbára csak sodródik az eseményekkel, és amikor igazi aktorként tudna fellépni, valódi fordulatot akkor sem tud elérni.
Muszáj szót ejteni még a kötet popkulturális utalásairól: a Mátrix-rajongók itt előnyben lesznek, Szabó Róbert Csaba mesekönyve ugyanis valódi főhajtás a Wachowski testvérek 1999-es filmje előtt: van itt minden, belassulás, kék és piros pirula, és Morpheus/Rúfusz, aki egy adott ponton ellenállhatatlannak tűnő ajánlatot tesz az egyik szereplőnek:
„Választhatsz, hogy továbbra is itt éled le a napjaidat és igyekszel jó válaszokat adni, vagy velem jössz és megtanulod, hogy milyen mély a nyúl ürege… Ó, a csodába! Ez egy filmből volt.”
De viszonylag ritka a piacon az olyan gyerekkönyv is, amelyben Fatboy Slim szólna, ezenkívül felcsendül benne a Mátrix-tracklistjén is megtalálható Propellerheads-szám, a tüntetés közben A nagy szépség című film egyik dala szól, és fontos szerep jut nagyi kedvencének, Beethoven negyedik zongoraversenyének is. A kötetet Orosz Annabella illusztrálta: rajzai egyszerre adják vissza a nagyváros nyüzsgését, hektikusságát, rohanását, míg a belső terek rajzai tobzódnak a böngésznivaló részletekben. A hipszter favágónak tűnő manók telitalálatok, és helyükön vannak a mátrixos utalások is. A kötet ráadásul egy alternatív Kolozsvár-könyvnek is felfogható, például egy városi sétához, bár a könyvbeli eseményekhez képest az olvasónak ahhoz mindenképp muszáj lesz belassulnia.