Be és össze vagyunk zárva, egyáltalán nem olyan könnyű olvasni, mint hittük, vagy színházi közvetítést megnézni, meg az online jógát is csak tervezgetni egyszerű, nekihajolni már nem. Lett egy csomó időnk, gyerekek mellett is lett, ha mást nem számolunk, akkor is megnyertük a közlekedés napi több óráját, és mégsem érünk rá. És, pedig ezt nem is reméltük, a gyerekek nem lettek se csendesebbek, se jobbszívübbek, és folyton éhesek.
Addig kisrigó egy gyerek, amíg a világban nincs meg a helye - Könyves magazin
Fotó: Valuska Gábor Januárban Paulon Viktória Kisrigók - Három gyerek hazatalál című kötete lett a Szívünk rajta program kiemelt könyve. Az Agócs Írisz által illusztrált meseregény három, egymás létezéséről tudó, de egymást nem ismerő testvér története: Csabó, Szaszka és Gigi nem élnek egy fedél alatt, egyikük gyerekotthonban, a két lány pedig nevelőszülőknél éldegél, de semmi mást nem kívánnak, minthogy végre megtalálják a szüleiket és egy családot alkothassanak.
De ha mégis úgy van, hogy lassan beletörődtünk az összezártságba, és már olvasni is képesek vagyunk, mert nem mászkálunk ingerülten a lakásunkban, és már nem akarunk senkit se felhívni, felcsetelni, felvideózni, akkor most kellenek nagyon a széltében-hosszában teret adó könyvek:
Felnőttnek:
Kamasznak:
Gyerekeknek pedig olvassuk fel a Trapitit, és akkor azonnal nekünk is jobb lesz!
És akkor is, ha nyígnak, hogy olyan fakó, akkor is ha grimaszolnak, hogy miért hallatszik közben angolul, ha magyarul van, akkor is, ha a fejüket ingatják, hogy “Neked tényleg ez volt a kedvenced gyerekkorodban?!”, akkor is nézessük meg velük az Amatőr természetbúvárt, soha nem lesz ennél jobb alkalom (remélem).