![5 gyerekkönyv az évtizedből [Mesék Minden Mennyiségben]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/23166/kp_mmm_konyves_online.png "MMM_cover")
Hallgasd meg: Podbean, Apple Podcast, Spotify, Google Podcast
Wojciech Grajkowski: Fák
Piotr Socha egy ismert lengyel illusztrátor, nem mellesleg pedig egy méhész fia. Utóbbi csak azért érdekes, mert Socha egy komplett könyvet szentelt a méheknek, amelyben az alapinfókon kívül olyan kérdésekre is választ ad, minthogy melyik híres történelmi személyiség szerette a méheket, és ki volt az a szerencsés, aki egyszer túlélt 2443 méhcsípést. Ugyancsak Socha illusztrálta a Fák című könyvet; ennél a kötetnél Wojciech Grajkowski biológus volt a szerzőtársa, és a kötet a Méhekhez hasonlóan vegyíti a praktikus információkat a kultúrtörténeti érdekességekkel. Mindkét könyv nagyalakú, táblaszerű, nem az a fajta, amelyet mondjuk egy buszon előkapunk; gyönyörű, részletgazdag képeit inkább órákig tartó böngészésre találták ki.
Borbáth Péter: Sündör és Niru
Már a második köteténél jár a Sündör és Niru, Borbáth Péter mesesorozata, a címszereplői pedig olyan figurák, akik látszólag „tűz és víz”, mégis jól kijönnek egymással. A mesében fontos szerep jut az érzékszerveknek, a kalandoknak, sosem látott világoknak, melyekhez persze markáns, emlékezetes szereplők is kellenek. Borbáth Péter jellegzetes szövegvilágához remekül passzolnak Remsey Dávid finom, érzékeny illusztrációi, melyek együtt nagyon erős atmoszférát teremtenek.
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Wolfgang Herrndorf író volt, és festő meg illusztrátor, de a magyar olvasók nagy valószínűséggel a Csikk című regénye miatt ismerik. Ennek egy olyan fiú a hőse (Maik), aki egy burokban él, csakhogy ezt a családi védőhálót hazugságból szőtték. Éppen ezért kapva kap az alkalmon, amikor beállít orosz származású osztálytársa, Csikk, és ráveszi, hogy egy lopott kocsival vágjanak neki a világnak. A két outsider útra kel, és kalandok egész sora vár rájuk egy olyan történetben, amelyben nem feltétlenül a cél a fontos. Herrndorf könyve egyszerre könnyed, humoros és elgondolkodtató, és ilyen részek olvashatók benne. „Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.”
Anna Woltz: Tess és én - Életem legfurcsább hete
Anna Woltz az egyik legsikeresebb holland kortárs ifjúsági szerző, aki nagyon nyíltan, keresetlen, mégis szórakoztató módon képes akár nagyon bonyolult témákról is mesélni. A Tess és én egy nyaralás története, pontosabban egyetlen hété, amely egy véletlen találkozással veszi kezdetét. Ránézésre a Tess nevű lány az excentrikusabb figura, aki mestertervet szövöget, és arra készül, hogy a létezéséről mit sem sejtő édesapjával találkozzon. De igazából Samuel sem hétköznapi gyerek, a fiú egész konkrétan az egyedüllétre készül, pontosabban arra az időszakra, amikor a szerettei már nem lesznek vele. Személyükben két nagyon más pólusú világ találkozik, vonzzák is egymást rendesen, és arra az egy hétre mind a ketten a másik életének kulcsszereplőivé válnak. A regényből film is készült, amelynek bemutatója tavaly márciusra, sajnos épp a járvány kitörésének időpontjára esett.
Petr Sís: A fal
Több mint harminc éve omlott le a berlini fal, így már felnőtt egy generáció, amely legfeljebb elbeszélésekből tudja, mit jelentett a mindennapokban ez a megosztottság. Különösen igaz ez azoknál a fiataloknál, akik nem Európában élnek és nőttek fel – a cseh származású Petr Sís már az Egyesült Államokban született gyerekeinek akarta elmesélni, mit jelképezett, és milyen folyamatokat indított be a fal leomlása, és ezen túlmenően persze azt szerette volna megértetni velük, milyen volt felnőni a vasfüggöny mögött. Petr Sís a budapesti bemutatón azt mondta, számára a fal nagyon egyszerű dolgokat jelképezett: úgy képzelte, hogy az egyik oldalán a hazugság van, míg a másikon az ígéretek: „A berlini fal leomlása szerinte a győzelem pillanata volt, amikor az országok szabaddá váltak”.