Mit lehet kezdeni egy robottal, aki azt sem tudja, mi mindent tud?
Könyves Magazin

Mit lehet kezdeni egy robottal, aki azt sem tudja, mi mindent tud?

Dávid Ádám új mesekötetében négy fejezeten keresztül olvashatunk egy kisfiú és egy robot barátságáról, a történeteket Monszport Vivien illusztrálta. Olvassatok bele!
Dávid Ádám
Arti begurul
Ill.: Monszport Vivien, Pagony, 2022, 48 oldal
-

Markó az ötödik szülinapján egy egészen különleges ajándékot kap: Artit, a robotot. De mit lehet kezdeni egy olyan robottal, aki azt sem tudja, mi mindent tud? Nos, Markó és a legjobb barátja, Kíra nem haboznak kideríteni; és miközben Artit egyre jobban kiismerik, hol meghökkentő, hol vicces vagy épp bosszantó kalandokban lesz részük.

De ahogy a mondás is tartja, minden jó, ha a vége jó, így a mese végére Markóék igaz barátságot kötnek és rájönnek, sokkal több közös van bennük, mint azt elsőre gondolták.

Dávid Ádám: Arti begurul (részlet)

Illusztrátor: Monszport Vivien

Mire jó egy roborát?

 

Mikor Csöpi kivételével mindenki megkapta a tejszínhabos tortaszeletét, néhány perc csend ereszkedett a szobára. A robot egy helyben állt, és le nem vette a szemét Markóról.

Ahogy a fiú magába tömte az első szeletet, faggatni kezdte Artit:

– Mondd, miféle robot vagy te?

– Jó-fé-le – felelte Arti. Mikor látta, hogy mindenki elvigyorodik, ő is megpróbált nevetni: – Ha-ha-ha.

– Látom, ez még nem megy – csóválta a fejét Markó. – És muszáj ilyen gé-pi-e-sen beszélned?

A fiú legnagyobb döbbenetére Arti így válaszolt:

– Dehogy, ez csak a gyári beállításom volt. Ám ha úgy kívánod, társaloghatok veled gördülékenyebben is. A jelenlegi hangerő, beszédtempó és szókincs megfelel?

Markó teljesen lefagyott.

– Aha – nyögte végül.

– Előző kérdésedre visszatérve – folytatta zavartalanul Arti –, a műszaki leírásom szerint

multifunkcionális android vagyok.

– Az meg mit jelent? – kérdezte Markó.

– Az android emberre hasonlító robot. És olyan sok funkciót tápláltak belém, hogy szinte bármire képes vagyok, amit csak el tudsz képzelni.

– Bármire? – Markó szeme felcsillant. – Lássuk csak… Magyarul egész jól beszélsz. De más nyelveket is ismersz?

– A nyelvi modulom igen fejlett – válaszolta Arti. – Valamennyi emberi nyelven folyékonyan kommunikálok, és a számítógépes programnyelveket is hibátlanul tudom használni. Ám igény szerint bármikor bővíthetem a tudásomat a beépített robotnetemmel…

– Az olyan, mint a mobilnet? – vágott közbe Kíra.

– Pillanat, rákeresek a robotneten… Igen, nagyon hasonló. Nincs a memóriámba táplálva a teljes világháló, de amire rákeresek, azt elraktározom.

– Nem rossz – bólogatott elismerően Markó. – És mi a kedvenc kajád?

– Erre sajnos nem tudok érdemi választ adni – mondta Arti. – Emberi fogyasztásra alkalmas táplálékot egyáltalán nem fogyasztok. Csak az akkumulátoromat kell naponta hat-nyolc órát tölteni.

– Aha. De akkor mi van a hasad helyén?

– Erre sajnos nem tudok érdemi…

Markó türelmetlenül közbeszólt:

– Ha valamit nem tudsz, elég, ha annyit mondasz: „Nem tudom.”

Arti feje búbján újra piros színnel izzott fel a lámpa.

– Rendben. Nem tudom.

Anyu a robothoz lépett.

– Nyomd csak meg ezt a gombot Arti köldöke helyén! – mondta a fiúnak. – Ez az egyik kedvenc funkcióm.

Markó megnyomta a gombot, mire kinyílt a robot hasát borító fémlemez, és feltárult mögötte egy kis hűtőszekrény, benne egy félliteres ásványvíz, három üveg különféle színű szörpökkel meg egy átlátszó tál, aminek az alján még maradt némi tejszínhab.

– Ez biztos a te ötleted volt, anya! – nevetett fel Markó.

– Ha-ha-ha – próbálkozott ismét Arti. A nevetés, úgy látszik, nem tartozott az erősségei közé.

– Még szép! – kuncogott anya. – De a tejszínhabot Arti készítette a beépített habverőjével. És ha mostantól focizni mész, legalább biztos mindig lesz nálad valami innivaló.

– Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is odaadjam a meglepimet – mondta Kíra. Azzal átnyújtott Markónak egy masnikkal meg csillagos matricákkal díszített csomagot. – Vigyázz, törékeny!

Markó izgatottan vette át a csomagot, és óvatosan hozzálátott a kibontásához. Mikor már majd egy perce bíbelődött vele, Arti megszólalt:

– Segíthetek?

– Dehogyis! Ez az enyém! – torkolta le a fiú, és végre az utolsó masnit is sikerült leszednie a csomagról. – Bo-csá-nat – motyogta Arti. A lámpája közben háromszor felvillant.

-

Kíra egy bögrét festett ki a barátjának.

– Ez itt te vagy az űrhajódban – mondta. – Épp a Hold felé repülsz vele.

– Gyönyörű lett, köszi! – kiáltotta Markó. Megölelte Kírát, aztán újra Artihoz fordult. – Készítenél bele egy szörpöt?

– Örömmel! – felelte buzgón a robot. Boszorkányos ügyességgel kapkodta elő a hasába rejtett hűtőből az üvegeket. Még fel is dobta őket a levegőbe, mielőtt a bögrébe lötytyintett volna belőlük. A szirupot felöntötte egy kis vízzel, és az egyik ujjával megkeverte a kékeslila színű italt. Végül az ünnepelt kezébe nyomta. – Parancsolj!

– Ez fincsi! – rikkantotta Markó.

Papó, aki az imént befalt négy szelet tortát, és kicsit elszundított a kanapén, felriadt a kiáltozásra.

– Hé, bádogember! – szólt oda Artinak. – Kávét nem tudsz kotyvasztani? Attól talán fölébrednék.

– Kizárólag gyerekeknek való italok készítését engedélyezi a programom – szabadkozott a robot.

– Sejtettem – legyintett papó.

– Szerencsére van egy szuper kávégépünk – mondta anya, és máris nekilátott, hogy főzzön egy feketét. Papó közben Markóhoz fordult.

– Gyere csak ide, kisfiam! Hadd húzzam meg azt a nagy lapátfüledet!

Arti egyből Markó védelmére kelt. Papó elé gurult, majd szigorú hangon rászólt:

– Nem engedem, hogy bántsd a barátomat!

– Csigavér, bádogember, túl fogja élni – mondta papó hangosan hahotázva. De Arti ezúttal meg se próbált nevetni. Aggódva figyelte Markót, aki lehuppant a kanapéra, és hősiesen viselte a hagyományos nagyapai fülcibálást.

Aztán papó előkapott egy kék szigszalaggal jól körbetekert csomagot, ami egy palántázó ásót rejtett. – Isten éltessen, fiacskám! Ezzel az erkélyen gyakorolhatod az ültetést, nyáron pedig várlak majd a kertbe.

-

– Köszi, papó! – mondta Markó, és puszit nyomott nagyapja szúrós arcára. Utána repetázott a tortából meg a szörpből is. Álmodozva nézte Kíra űrhajós képét a bögrén, aztán újra a robothoz fordult:

– Arti, repülni is tudsz?

– Nos, kedves Markó…

– Ne kedvesmarkózz itt nekem! Tudsz repülni vagy nem?