Snoopy megalkotója annyira félénk fiatal volt, hogy csak levelező tagozatra mert beiratkozni
ta

Snoopy megalkotója annyira félénk fiatal volt, hogy csak levelező tagozatra mert beiratkozni

Charles M. Schulz képregényrajzoló, Snoopy és barátainak megalkotója nem tudta elképzelni, hogy olyanokkal üljön egy teremben, akik szerinte sokkal jobban rajzolnak nála.

Peanuts képregénysorozat az egyik legismertebb és legelismertebb a műfajban világszerte: Charlie Brown, Snoopy kutya és barátai 1950-től egészen megalkotójuk haláláig, 2000-ig szórakoztatott okos, szarkasztikus humorával kicsiket és nagyokat.

Ez lehet a leghosszabb történet, amit valaha egy ember elmesélt. Hatalmas olvasóközönsége volt, az utolsó évben 355 millióan követték Snoopy és barátai kalandjait, 21 nyelvre lefordították. Lenyomatot hagyott a popkultúrán, több animációs film ötletét adta, és Snoopyból még bizonyos értelemben űrhajós is lett, a NASA legmagasabb kitüntetését Ezüst Snoopy-díjnak nevezték el.

Charles M. Schulz a legbefolyásosabb képregényrajzolók egyike lett, de a vitathatatlan tehetsége ellenére neki is meg kellett vívnia a maga harcait, hogy egy ilyen örökséget hagyjon maga után. 

Bár a képregények egyik legnépszerűbb karakterét rajzolta meg, szerényen nyilatkozott az alkotásáról.

Én csak az élet apró problémáiról beszélek. Lev Tolsztoj a világ nagy dolgait vizsgálta.

Én csak azzal foglalkozom, hogy miért érezzük mindannyian azt, hogy nem kedvelnek bennünket” – fogalmazott Schulz 1977-ben a BBC-nek. 

Ennek ellenére szerinte igenis súlyos témákat boncolgatott, szerinte még a politikánál is fontosabb dolgokat vizsgált: szeretettel, gyűlölettel, bizalmatlansággal, félelemmel, bizonytalansággal foglalkozott. 

De miért pont Snoopy?

Schulz korábban azt is elárulta, hogy mindig izgatta a tény, hogy a kutyák látszólag tolerálják a gyerekek viselkedését, akikkel játszanak.

Mintha a kutyák okosabbak lennének a gyerekeknél

– jelezte. 

A képregény megalkotásához félénk gyermekként szerzett tapasztalatait is előhívta. Schulz ugyanis annyira visszahúzódó volt, hogy csak a művészeti iskola levelező tagozatára volt bátorsága beiratkozni: „Nem tudtam elképzelni magam egy teremben, ahol mindenki jobban rajzol nálam, ezért úgy védekeztem, hogy otthon alkottam, és elküldtem a rajzaimat postán, hogy értékeljék őket.”

„Ha jobban tudnék írni, talán megpróbálkoztam volna a regényírással, és lehet, hogy kudarcot vallottam volna. Ha jobban tudnék rajzolni, talán megpróbáltam volna illusztrátor vagy művész lenni, és lehet, ebben is elbuktam volna. A képregényrajzolás pont hozzám illik” – fogalmazott a pályájáról.

(BBC)

Nyitókép: Wikipedia